MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1989

67. ő. e. 1989. január 11. (2-121. o.) - 5. A megyei pártbizottság állásfoglalása a politikai nyilvánosság kiszélesítésére, s a további feladatok. Jelentés: 48-57

3-i SSL 6 sőt félelmeket is. Az igenlés mögött viszont érzékelhető a nyilvánosságtól való tartózkodás, a régi szemlélet több gátló tényezője is. Ennek jeleivel pártfunkcionáriusok és párttestületek körében is lehet még találkozni. A nyilvánosságban érzékelhetők közéletünk plurális vonásai, noha ezek több ok miatt sem kapnak mindig adekvát megfogalmazást. Ehelyett jellemző a retorikák sokasága; egyes elgondolások sokértelmű kifejezés mögé csúsztatása; az őszinteség igénye, de az őszintétlenség leplezése is. Rendre megfogalmazódó igény van a viták vállalására, gyakori az erre való "felkészülés" hangoztatása, ám sokszor éppen az nem fogalmazódik meg világosan, amin valójában vitatkozni kellene. Gyakoriak a várakozó álláspontok, s nem véletlen, hogy egyes aktuális kérdések kapnak olyan többletet, amelyek "mögöttes" szándékokat tükröznek. Ezért nem csoda, hogy a fórumokon együtt hat a szókimondás igenlése és a demagóg kinyilatkoztatások bírálata; a sajtószabadság követelése és a sajtó elmarasztalása. Esetenként az is felvetődött, hogy a nyilvánosság ösztönzése a párt részéről, de követelése a párttal vitatkozók részéről is, valójában pótcselekvés, a tettek, valóságos lépések elmaradását leplezik ezzel. Jelentős mértékben hatnak olyan beidegződések, amelyek a megújulás hangoztatása közben valójában a mielőbbi rendteremtést igénylik a párttól, az állami szervektől. A megnyugtatóbb "közállapotok" sürgetése mögött viszont inkább kitapintható a közmegegyezés igénye, mint megvalósulása. A tolerancia szükséglete, sőt követelése viszont gyakran párosul türelemhiánnyal. A bizalom általános emlegetése közben az eltérő álláspont gyakran minősül bizalmatlanul felcimkézett ellenzékiségnek vagy éppen a dogmatikus visszarendeződés, az ún. "hatalom" képviseletének. Mindez a politikai vitakultúra sokat emlegetett hiányára utal, amely azonban csak valóságos viták közben teremthető meg. E jelenségek velejárója, hogy a személyes felelősség vagy az identitás igényének megfogalmazása közben a gondok alapos feltárása helyett gyakori hivatkozási alap az össztársadalmi jellegre, újabban a "neosztálinista"struktúrára vagy modellre való rámutatás. Ez végülis érthető és jogos, mégis félrevezető és misztikus értelmezést kap, ha a valóságos folyamatok, viszonyok mögötti létezést tulajdonítanak neki. Hozzájárul ehhez a történelemszemlélet, a nemzeti múlt és önértékelés sok hiányossága is, amely miatt a tényleges megújulás - a demokratizálódás - számos eleme mint "csupán" a szocializmus által elvett lehetőségek visszaszerzése jelenik meg.