MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1987

64. ő. e. 1987. július 3. (2-77. o.) - 2. Somogy megye építőiparának helyzete a megyei pártbizottság 1979. április 19-i határozata alapján. Jelentés: 13-35 - Elfogadott jelentés: 55-63

a -7 telepszerű többszintes lakások száma fokozatosan csökkent. A VI. ötéves tervben évente átlagosan 800-900, 1986-ban már csak 355 lakás használatbavételére került sor. Ezeket döntően a SÁÉV és a TANÉP építette fel. A SÁÉV által kivitelezett kaposvári lakások átfutási ideje meghaladja a két évet, az egy lakásra jutó munkaóra ráfordítás mintegy kétszeresére nőtt. A "hagyományos" panellakásépítés visszaszorult. Előtérbe került az igényesebb, az egyedileg tervezett, a városképbe jobban illő lakások építése. Fokozódó gondot jelentenek a panellakások minőségi hiányosságai, a mind nagyobb számban jelentkező falpenészesedési problémák. A lakásárak a megyében a VI. ötéves tervidőszakban évi 11 %-kal nőttek, meghaladták az országos emelkedést (8,8 %). A beruházási folyamat résztvevőinek - beruházó, műszaki tervező, lebonyolító és kivitelező - együttműködésében csak minimális javulás volt tapasztalható. A beruházók magatartása ellentmondásos volt. A minőséggel, az árral, a határidővel szembeni követelményeket ugyan megfogalmazták, de a gyakorlatban ezekhez képest jelentős engedményeket tettek. Kevésbé használták ki a versenyeztetés adta lehetőségeket. Szemléletüket a legutóbbi évekig befolyásolta az a Somogyban is jellemző törekvés, hogy az építési feladatokat lehetőleg megyei székhelyű szervezetek valósítsák meg. Döntéseik gyakran elhúzódtak, esetenként késve és pontatlanul fogalmazták meg igényeiket a tervezők felé. A területelőkészítési munka - különösen a megyeszékhelyen - lassú volt, a szükséges hatósági intézkedések késtek. Kedvező, hogy az utóbbi időben a lakásépítés területeinek előkészítése javult. A műszaki tervezőkkel szemben a beruházók nem tudták kellően érdekeiket érvényesíteni. Kevés volt az alternatív tervekre szóló megbízás. Ritkán fordult elő a szerződésszegések anyagi jellegű elmarasztalása. A tervező vállalatok nem mindig tudták összeegyeztetni a városképi, a funkcionális és a gazdaságossági követelményeket. A tervezési határidőket gyakran túllépték, a költségeket "alátervezeték", s a tervek minőségével szemben is jogos kifogások merültek fel. Az utóbbi időben a monopolhelyzet oldódása kedvező irányú változásokat indított el.