MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1985

59. ő. e. 1985. május 14. (186-237. o.) - 1. A megyei pártbizottság 1974. június 19-i, a közművelődésről hozott határozata végrehajtásának tapasztalatai és a további feladatok. Jelentés és: 189-209

és nem mindig járt együtt érdemi orientációval. Körükben a párttagok aránya is alacsony. V. t megyei párttestületek az elmúlt évtized során feladat tervben rögzítették, majd rendszeresen elemezték a kulturális élet alapvető területeinek tapasztalatait. Meghatározták a fejlesztés ideológiai, politikai, mozgalmi, tárgyi, személyi, tartalmi tennivalóit, a közoktatásra épülő közművelődési, művészeti és tudományos munka kibontakoztatása érdekében. A szocialista eszmeiség érvényesülése a közművelődésben, a hagyományok és megújulási lehetőségek - a városi, a járási és a megyei testületek tevékenysége mellett - gyakran szerepeltek az alapszervezetek napirendjón is. Ez azért is fontos, mert a közművelődés hagyományos területei, a politikai művelődés elemei, az agitáció és a propaganda formái a korábbinál szervesebb kapcsolatba kerültek; differenciáltabb egymásra épüléssel és a direkt módszereket felváltó érdemibb orientációval. Egyre több politikai fórum és művelődési alkalom bizonyitotta, hogy a tartalmas közélet és hatékony közművelődés kölcsönösen feltételezik egymást, A kulturális szempontból is megnövekedett problémaérzékenység, a közgondolkodás tartalmasabbá válása, a művelődés iránti igényfelkeltés a települések, intézmények és munkahelyek egy részénél kimagasló teljesítményekhez vezetett, Oelentékenyek a különbségek is, mert nem vált mindenütt az értékteremtő és értékközvetítő kulturális munka erjesztőjévé, A közművelődés és a művészeti élet folyamatos értékelése olykor a politikai munkában is formális maradt, egyes fórumok a kritikai /esetenként rutinszerű/ szemrevételezésen tul, nem mozgósítottak eléggé sem a szükséges fejlesztésre, sem a kulturális szolgáltatások igénybevételére, a művelődési mozgalmakban való részvételre. A művelődéspolitikai tevékenység fejlődését gátolta a feladatok egyoldalú, reszortszerü kezelése, a szűk prakticista szemlélet. A közművelődés és a művészeti élet állami felügyeletében a tanácsi testületi és szakigazgatási munkában szintenként eltérően növekedett az elemző szakszerűség, a sajátosságokhoz igazodó feladatmeghatározás hatékonysága. Különösen a fenntartói feladatok ellátása mutat színvonalkülönbségeket. Ezek az egyes községi körzetekben - főleg a kistelepülések vonatkozásában - igen erőteljesek, de jellemzők a városok között is. A távlati és a közvetlen tennivalókra irányuló tervezőmunka általában fejlődött, ám a kezdeményezések és a kialakítható lehetőségek közötti feszültség a kedvező megoldások elmulasztásáról is tanúskodott. Dói mutatja ezt a kulturális intézmények hálózatonként-tipusonként eltérő kiépítettsége, költségvetési ellátottsága. Egyértelműbb az előrelépés a személyi feltételek biztositása dolgában, bár a képesítettek aránya, az élet- és munkakörülmények, a dolgozok megbecsülése ugyancsak különböző tapasztalatokról tanúskodik. A társadalmi és tömegszervezetek, gazdasági egységek részvétele a kulturális munkában aktivabbá, érzékelhetőbbe vált. Ennek dinamikája, hatékonysága nemcsak területenként, folyamatában is eltérő léptekről tanúskodik - főleg a gazdaság és kultúra viszonyát tekintve. A jó kezdeményezések mellett gyakori kísérőjelenség volt a nivótlan formalizmus. A reális gazdasági nehézségek - amelyek a kulturális intézményeket is ésszerűbb gazdálkodásra, takarékosságra ösztönözték - nem egyszer váltak hivatkozási alappá az érdektelenséghez, a művelődéspolitikai feladatok elodázásához. A kulturális