MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1982

51. ő. e. 1982. január 20. Együttes ülés a S. M. Tanáccsal (2-117. o.) - 1. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1981. október 22-i együttes állásfoglalása a lakásépítés, a lakásfenntartás, a lakásgazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelveire. KB-MT állásfoglalás: 5-27 - Szóbeli kiegészítés: 28-42

Egy kicsit polemizál azzal, amit Bencze elvtárs fölvetett. Szerinte legalább olyan nagy kérdés ma és legalább lo évig az lesz, hogy a magyar társadalom pl. l5o milliárdos betétjét mire akarja irányitani, melyben a fiataltól a középkorúig, és az idősebb generációig mindenki bent van. Vajon hogy akarja, elsősorban a társadalom előtt álló ügyek szolgálatába állitani a jövőben? Véleménye szerint, ha ilyen szempontból akarjuk a társadalom igazságos hozzájárulását szemlélni, akkor ez az egyik legnagyobb kérdés, A fő kérdésre, csak igennel lehet Melni, mégha soknak különböző fajta terheket és gondot fog jelenteni. Ez olyan kérdés, melyben értelmes célokat, lehetőségeket lehet jelölnünk, pl, egyeseknél 5oo forint ifjúsági takarékbetétként, másoknál pedig komplett kész lépéshelyzetben nyilvánul meg* Néhány gondolatot az elhangzott kérdésekhez, javaslatokhoz, Ő is azon a véleményen van, hogy az országos irányelvek minél kevesebb megkötést tartalmazzanak, ne legyen bent ellentmondás. Lehetőleg jó, fő elveket mondjanak ki, amiket a helyi sajátosságok figyelembevételével aprópénzre lehet váltani, Semély szerint a kategóriák ellen van, Évák hosszú sora alatt nem találkozott kettő egyforma lakásüggyel. Aki bent volt a kategóriában, az dicsérte, aki 2o-5o forinttal fölötte, az pedig kritizálta. Némelyeket pedig különböző manipulációkra késztette. Ellene van azoknak a megoldásoknak, amelyek ugy próbálnak közeliteni, hogy mindenhol szankcionál. Szerinte az irányelveknek a végrehajtásánál az érdekeltségi viszonyokból kell kiindulni. Lehetőleg azt támogassa, amitért az egész kérdés történik. Sárdi elvtárs emiitette, hogy a lakások 7o százalékát fiatalok kapták, ez igy természetes, hisz az igénylők 80 százaléka szintén fiatal. Sok helyütt felvetődött, hogy a megitélés módját be kellene határolni, és ez ne a szenSLy, hanem a család legyen. Igazságosabb ebből kiindulni, függetlenül attól, hogy van akit támogatnak, van akit nem. A kategóriás megközelitéshez tartozik pl. hogy más elbirálás alá esik az, a fizikai munkás az Izzóban, aki Kaposváron kivan épitkezni, vagy lakástvásárolni, mint aki Igáiban lakik. Többen fölvetették, milyen alapon engedi a társadalom,meg a tanács, hogy egyesek szolgálati lakásban laknak, időközben fölópitenek egy családi házat, amit kiadnak albérletbe. Ezzel igy nem tud egyetérteni, mert pl,egy pedagógus, aki 2o év alatt összegyűjtött pénzén házat épit, nem akar nyugdijas korában abban a községben maradni. Miért fosztanánk meg egy embert ettől? Ugyanakkor egy társadalmi igényt elégit ki, A Balaton menti tanácsainknál még nem tudtak dűlőre jutni, mert nem lehetne annyi OTP, szövetkezeti ós egyéb lakást épiteni, amit holnapután ne tudnának készpénzért értékesiteni. És közben van egy furcsa helyzet, hogy pl. Siófokon megmaradt az őslakosság lakásigénylő száma, annak ellenére, hogy egy csomó lakást épitettek. Tehát mi nemcsak egy siófoki, hanem tulajdonképpen az országosnak is egy bizonyos részét elégitettük ki. Nem reális a mai elképzelés nemcsak azért, mert azt szeretnénk, hogy ne változzanak az árak, de visszafelé nem lehet elképzelni. Nemcsak azért, mert az árak biztos, hogy 5 százalékkal emelkednek, de az átterhelés és a gazdasági érdek megkivánja, hogy tényleges ráforditások jöjjenek ki. Nem lehet az sem a jövőben, ami jelenleg, hogy a tömegben gyártott lakás 2o-3o százalékkal drágább, mint az egyedileg épitett, és a tömeglakásokat dotáljuk, A másikon pedig érvényesitjük az általános szabályokat.