MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1982

51. ő. e. 1982. január 20. Együttes ülés a S. M. Tanáccsal (2-117. o.) - 1. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1981. október 22-i együttes állásfoglalása a lakásépítés, a lakásfenntartás, a lakásgazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelveire. KB-MT állásfoglalás: 5-27 - Szóbeli kiegészítés: 28-42

felt -2f A tömeges tennivalókból szeretné kiemelni a lakásépités, lakásvásárlás és a területelőkésátés dolgát. Az állam visszahúzó szándéka megitélése szerint, ha a végleges szöveget majd megfogalmazzák, biztos, hogy ujravizsgálatot fog követelni, mert olyan arányú visszalépés, ami állami lakásban nem nagyon bővelkedő megyénkben is nagyon kockázatos lépés. A III. ötéves terv ideje alatt a megyében megépült lakások 15,5 százaléka, a IV. ötéves tervben 18,9 százaléka, az V. ötéves tervben 2o százalék körül volt az állami lakás. A mostani ötéves tervünk aránya 11 százalék. Törvényszerű következménye ez annak, pláne akkor, amikor egy megyei ötéves terv nem megyeszékhely centrikus, hogy Kaposvár 1983-ban nem rendelkezik elosztható állami lakással. Egyébként az állami lakás fogalmát mindig a célcsoportos lakásforgalomra értette, mivel a tanácsok ezzel gazdálkodhatnak, ez egyéb állami cimen megépülő lakások, azok más elosztási formába népesülnek be. Ugy érzi, a jelenlévők közül többen is ültek egy másik teremben, 1972-73-ban, amikor Kaposváron nem volt elosztani való lakásmennyiség. Nem szeretné megérni azt a vihart, amit az 197o-es évek eleje kavart, mert a megyeszékhely olyan helyzetbe került, hogy a tanács egy éven keresztül minden hozzáfordulónak csak nemet mondhatott, illetve a lakásgazdálkodás körébe bevonható lakásoknak a politikáját követhette. Az állami lakáskinálat piaci nyelven kifejezve ilyen arányú alakulása már 1981-ben a lakáspiacon a magánlakás értékesitésben árfelhajtó jelenséget váltott ki, ez természetes folyamata a piac törvényszerűségeinek. Nagy kereslet, kevés szabályzóit áron való lakásárukinálat, magas eladási árat von maga után. Szerény megitélés szerint - munkahelyi tapasztalata alapján - amikor 1981-ben erős volt az állami lakás csökkenése, egy 53m

2-rü, átlagos kétszobás lakásnál kb, 5o-8o ezer forinttal magasabb vételárban realizálódott, mint az ugyanabban az időben épitett és értókesitett társasház állami eláadási ára volt. Az állami lakásépités következő időszakokban még várható aránycsökkenése már előre jelzi, hogy a lakáseladók ingere a magasabb eladási ár felé tolódik. A lakásra szorulók pedig rákényszerülnek ennek megadására. Az aki tanácsi kijelölésre vár, valamilyen államilag támogatott lakáselnyerési lehetőségre, és nem kerül fel az éves elosztási listára, vajon mit tehet. Vagy vár további éveket, vagy a szabadforgalomban értékesitésre kerülő magasáru lakásokból pótolja a megoldani vágyó nagy kérdéseit, szülők, rokonság bevonásával, vagy ugyanezzel a támogatással vállalja a lakásépités minden rendü-rangu tortúráját családi háznál is, vagy lakásszövetkezeti formában. Nyygodtan állit hatja, hogy már elkezdődött és fokozódni fog annak a megismétlődése, most a lakás területén és a lakásépitéshez szükséges telekfronton, ami 1976 után az üdülőtelkek vonatkozásában elkezdődött. Akkor, amikor a telekhasználat bevezetésével megcsappant az állami üdülőtelkek elkőkészités folyamán évente forgalomba hozott kb. 5oo6oo üdülőtelek, a szokásos 4oo-tól 7oo forintig terjedő négyszögölenkénti áron, a következő évben meredeken felszökött ez az eladási ár - ma már nem ritka a balatoni tanácselnökök tudják, a 2-3 ezer forintos vagy ennél magasabb ár, és aki akarja megvásárolhatja, ha pénze van hozzá.