MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1979

43. ő. e. 1979. július 16. (161-265. o.) - 1. A központi bizottság 1979. június 29-i ülése. Szóbeli tájékoztató: 164-204

- 10 - /1^> A szovjet vezetők a bécsi tárgyalásokon és azt követően egyértelműen leszögezték, hogy mindkét félnek tartania kell magát az aláirt egyezmény előírásaihoz, annak bérmilyen módosítása elfogadhatatlan, mivel felboritaná a kölcsönös kompromisszumokkal létrejött megállapodást, A csúcstalálkozón a két vezető megvitatta a két ország viszonyát, a világ helyzetét érintő legfontosabb nemzetközi kérdéseket. Ennek során a szovjet küldöttség következetesen képviselte a testvéri szocialista országok egyeztetett álláspontját, amelyet a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének határozatai és a Külügyminiszteri Bizottság állásfoglalásai rögzítettek. Brezsnyev elvtárs világosan értésére adta Carter elnöknek, hogy a Szovjetuniónak közös érdekei és szerződéses kötelezettségei vannak szövetségeseivel, s velük együtt határozottan fellép bármilyen támadási kísérlettel szemben. Hangsúlyozta, hogy a legfontosabb nemzetközi problémák közös, szovjet-amerikai erőfeszítésekkel történő megoldása döntően attól függ, milyen politikát folytat az Egyesült Államok a Szovjetunió, a szocialista közösség országai irányában. Bírálta az amerikai kormányzat külpolitikájának negativ törekvéseit, felhívta a figyelmet azokra a problémákra, amelyeket a fegyverkezési hajsza fokozása, a Szovjetunió belügyeibe történő beavatkozási kisérletek, a szovjet katonai fenyegetésről gyártott koholmányok jelentenek a két ország viszonyában. A tárgyalásokon egyetértés volt abban, hogy közös erőfeszítésekre van szükség a kapcsolatokban mutatkozó megtorpanás leküzdése, a két ország viszonyának stabilizálása érdekében. Carter elnök lényegében egyetértett azzal a szovjet állásponttal, hogy a két ország viszonyának javítása alapvető fontosságú a nemzetközi életben, s ezért az 1970-es évek elején közösen meghatározott alapelvek érvényesítésére, a békés versenyre kell helyezni a hangsúlyt. A szovjet küldöttség nagy jelentőségűnek értékelte azt is, hogy a közös nyilatkozatban az amerikai fél elfogadta: egyik fél sem fog katonai fölényre törekedni a másikkal szemben. Ez a jövőben megfelelő érvet jelent az Egye-