MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1977

38. ő. e. 1977. június 28. (140-271. o.) - 3. A központi bizottság 1977. április 13-i és június 22-i ülése. Szóbeli tájékoztató: 235-258

14 megteremtése, az ideológiai nézeteltérések elvszerü tisztázása - mint azt tapasztalataink bizonyítják - erősitheti a politikai szövetséget, s megkönnyítheti, hogy szövetségeseinket egyre inkább megnyerjük eszméinknek is. Kedves Elvtársak! A tudománypolitikai irányelvek elfogadása óta eltelt nyolc év alatt tudományos életünk, a tudományos kutatás dinamikusan fejlődött. A tudomány, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása mind nagyobb mértékben járult hozzá népgazdasági és társadalomépitő feladataink megoldásához. A tudományos kutatás és fejlesztés méretei ma már egy-egy kisebb iparág méreteihez hasonlíthatók: 1975-ben a tudományos kutatás és fejlesztés területén több mint 80 ezer ember dolgozott, köztük 35 ezer kutató, a kutatásra és fejlesztésre szánt ráfordítások pedig elérték a 15 milliárd forintot, a nemzeti jövedelem 3,5 %-át. Tudománypolitikai céljaink megvalósításában eddig is döntő szerepe volt a tudósok, kutatók felelősségteljes munkájának, a tudomány és a politika kiegyensúlyozott, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatának. Pártunk tudománypolitikája biztosította a kutatómunka megfelelő társadalmi és politikai feltételeit, a kutatómunka szabadságát, érvényesítve azt az elvet, hogy a tudományos kutatás - beleértve a társadalmi gyakorlatunkkal, társadalmunk fejlődésével összefüggő kérdések vizsgálatát is - alapvető érdeke a szocialista társadalmat épitő népnek, s nincs olyan valóban tudományos probléma, amelyek kutatását ideológiai szempontból kellene akadályozni. Ennek megfelelően a kutatók is bátrabban és általában felelősségteljeeebben nyultáckorábban "kényesnek" tartott, s ezért kevéssé kutatott vagy feltárt problémákhoz, s a társadalomtudományok egészében véve ma sokkal hitelesebb, árnyaltabb képet és mélyebb elemzést nyújtanak szocialista társadalmunkról, nemzeti multunkról, kultúránkról, mint bármikor korábban. Ma már bevált gyakorlat, hogy a különböző szintű párt- és állami szervek, vezető testületek elemző vizsgálatok elvégzésébe, adott társadalmi, gazdasági problémák megoldására vonatkozó javaslatok kidolgozásába bevonnak tudományos intézeteket vagy egyes kutatókat. Ma azonban már új, nagyobb igények is jelentkeznek: a döntéselőkészitésen túl nagyobb szerep vár a tudományra a társadalmigazdasági célok megfogalmazásában is. Az előrelépésnek a politika és a tudomány megfelelő viszonyán, kölcsönös bizalmán kivül vannak egyéb feltételei is: meg kell tanulni az együttműködés legjobb módszereit, a tudomány ajánlásainak, eredményeinek hatékonyabb felhasznúlását a politikai munkában. Nem vezet célra pl. az a gyakorlat, amely a politika és a tudomány viszonyát a "megrendelő-szolgáltató" viszony mintájára képzeli el. Ha pontos és használható válaszokat akarunk kapni nem elég átfogó kutatási témákat megjelölni, meg kell tanulni helyesen kérdezni a tudománytól. Nem maradhat el a visszajelzés és a