MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1977

38. ő. e. 1977. június 28. (140-271. o.) - 3. A központi bizottság 1977. április 13-i és június 22-i ülése. Szóbeli tájékoztató: 235-258

14 megteremtése, az ideológiai nézeteltérések elvszerü tisztá­zása - mint azt tapasztalataink bizonyítják - erősitheti a politikai szövetséget, s megkönnyítheti, hogy szövetségese­inket egyre inkább megnyerjük eszméinknek is. Kedves Elvtársak! A tudománypolitikai irányelvek elfogadása óta eltelt nyolc év alatt tudományos életünk, a tudományos kutatás dinamiku­san fejlődött. A tudomány, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása mind nagyobb mértékben járult hozzá népgazdasági és társadalomépitő feladataink megoldásához. A tudományos ku­tatás és fejlesztés méretei ma már egy-egy kisebb iparág mére­teihez hasonlíthatók: 1975-ben a tudományos kutatás és fejlesz­tés területén több mint 80 ezer ember dolgozott, köztük 35 e­zer kutató, a kutatásra és fejlesztésre szánt ráfordítások pe­dig elérték a 15 milliárd forintot, a nemzeti jövedelem 3,5 %-át. Tudománypolitikai céljaink megvalósításában eddig is döntő sze­repe volt a tudósok, kutatók felelősségteljes munkájának, a tudomány és a politika kiegyensúlyozott, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatának. Pártunk tudománypolitikája biztosította a kutatómunka megfelelő társadalmi és politikai feltételeit, a kutatómunka szabadságát, érvényesítve azt az elvet, hogy a tu­dományos kutatás - beleértve a társadalmi gyakorlatunkkal, tár­sadalmunk fejlődésével összefüggő kérdések vizsgálatát is - alap­vető érdeke a szocialista társadalmat épitő népnek, s nincs olyan valóban tudományos probléma, amelyek kutatását ideológiai szempontból kellene akadályozni. Ennek megfelelően a kutatók is bátrabban és általában felelősségteljeeebben nyultáckoráb­ban "kényesnek" tartott, s ezért kevéssé kutatott vagy feltárt problémákhoz, s a társadalomtudományok egészében véve ma sokkal hitelesebb, árnyaltabb képet és mélyebb elemzést nyújtanak szocialista társadalmunkról, nemzeti multunkról, kultúránkról, mint bármikor korábban. Ma már bevált gyakorlat, hogy a különböző szintű párt- és ál­lami szervek, vezető testületek elemző vizsgálatok elvégzésé­be, adott társadalmi, gazdasági problémák megoldására vonatko­zó javaslatok kidolgozásába bevonnak tudományos intézeteket vagy egyes kutatókat. Ma azonban már új, nagyobb igények is jelentkeznek: a döntés­előkészitésen túl nagyobb szerep vár a tudományra a társadalmi­gazdasági célok megfogalmazásában is. Az előrelépésnek a politika és a tudomány megfelelő viszonyán, kölcsönös bizalmán kivül vannak egyéb feltételei is: meg kell tanulni az együttmű­ködés legjobb módszereit, a tudomány ajánlásainak, eredményei­nek hatékonyabb felhasznúlását a politikai munkában. Nem vezet célra pl. az a gyakorlat, amely a politika és a tudomány vi­szonyát a "megrendelő-szolgáltató" viszony mintájára képzeli el. Ha pontos és használható válaszokat akarunk kapni nem elég átfo­gó kutatási témákat megjelölni, meg kell tanulni helyesen kér­dezni a tudománytól. Nem maradhat el a visszajelzés és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom