MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1971

23. ő. e. 1971. május 14. (114-220. o.) - 1. Az egyesült termelőszövetkezetek helyzete, fejlesztésük feladatai.. Jelentés: 117-151

*b4 ,2>>; kor azt tapasztaltam, hogy a jelenlegi főkönyvelők között - nem akarok általánositani, csak ötöt ismertem a közeli egy-két-három évben elég behatóan - kétfajta tipusú fő ­könyvelő van. Az egyik, amelyik csak a számvitellel fog ­lalkozik. Leül az Íróasztala mellé, a számokon túl nem lát, de ezt nagyon pontosan megcsinálja. Nem nyújt segitséget a vezetésnek, nem ad elemzést, nem ad konkrét adatokat. A Nemzeti Bank igazgatója is arról szólt, hogy a döntéshez megalapozott elemzés, adatok kellenek a szakvezetésnek,el­nöknek , agronómusnak egyaránt. A másik tipus nem foglalko­zik az irodával, csak üzletel. Azért idéztem ezt, mert egy­re nő a melléküzemi tevékenység, és sajnos néha a magyar szóból csak az első rész marad meg, az üzem elmarad és a mellékből mellékes tevékenység lesz. A főkönyvelő nem szól a problémákról, mert nem érez érdekből sem, de a szakmai hiányosságok miatt sem elég bátorságot hozzá. Nem általá­nosítok, én csak azokról beszélek, ahol bajok voltak, hi­szen az elvtársak tudják, hogy miről van szó. Az iparban azt igazolta az élet, hogy a főkönyvelőkből az elmúlt 10­15 év alatt, aki közgazdaságilag alkalmas volt, gazdasági igazgató lett, sőt gazdasági vezérigazgató helyettes. Aki a számvitelhez ragaszkodott szorosan, számviteli osztályveze­tő lett. Mi van viszont a tsz-ekben? Adva van a főkönyvelő, és akkor egy nagy ür. A beosztott munkatársaktól általában nem tud olyan segitséget kapni, hogy ő az elemzéssel, az értékeléssel, közgazdasági szemlélettel foglalkozzék.Ezért a javaslatom az, hogy már most vizsgáljuk meg: egyrészt hogyan lehetne jogilag is alábástyázni jobban a főkönyvelő­ket. Olyasmire is gondolhatnánk, ne értsék félre, hogy a jogtanácsos intézkedéseit - jogilag az elnökhöz tartozik ­a főkönyvelő ellenjegyzése nélkül, aminek gazdasági kihatá­sa van, ne hozhassa meg. A főkönyvelői mulasztásokból sok esetben olyan közvetlen károk /mégha népgazdasági szinten nem is kár, de büntető kamat, stb. jelentkezik/ érik a tsz tagságot, amelyekről nem is tud. Határidők elmulasztása, rossz adatszolgáltatás, rossz hiteligénylés, rengeteg olyan összeg sújtja a tsz-eket, amire nem volna szükség. A má­sik része pedig az, hogy a főkönyvelők mellett, akik alkal­masak közgazdasági szemléletre, mindegy, hogy minek nevez­zük, számviteli vezetőnek vagy főkönyvelő helyettesnek, le­gyen egy olyan ember, aki önállóan elvégzi és kézben tart­ja az egész számvitelt, megfelelő adatokat ad. Befejezésül csak két, részben szubjektiv megjegyzést: vál­tozatlanul áll az a tétel, ami az anyagban nagyon részle­tesen benne van, hogy a vezetőinket politikailag is meg kell erősiteni, és talán több mint 10 esztendős esti egye­temi hallgatói, oktatói mivoltomból hadd javasoljam, még akkor is, ha vannak objektiv nehézségek, minél több tsz­tag kerüljön az esti egyetemre, a három éves tagozatra. Ha valahol el lehet tekinteni az előképzettségtől, az ő ese­tükben a legindokoltabb. Aki hajlandó vállalni és megfele­lő szorgalommal csinálja, állitom tapasztalatból, hogy nem­csak az ismeretek szükséges szintjét szerzi meg, hanem igen magabiztossá válik, a munkájában is megerősödik, még a fi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom