MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1963

9. ő. e. 1963. július 17. (143-200. o.) - 1. Pártunk tömegkapcsolatainak helyzete a VIII. pártkongresszus határozata alapján. Előterjesztés: 145-165

14 az eseményekről, s emiatt nem tudnak gondjaikra, problémáikra helyesen válaszolni. Lebecsülik az egyén gondjait, pedig azokat ugy kell tekinteni

? hogy nincs kis probléma, mert érthető módon minden ember a saját baját mindig fontosnak tartja. Ezért a párt tagjainak ezeket az egyéni bajokat ebből a szempontból kell vizsgálniuk, s ha-igaz ügyről van szó, megoldásaikat minden erejükkel sogiténi kell. Az általánosítható észrevételeket viszont mindig közügyként kell kezelni és nemcsak az adott kérdésnél kell figyelembe venni, hanem a későbbi feladatoknál is. Alapszervezeteinknek kérlelhetetlen harcot kell folytatni ezek ellen a tömegkapcsolatot akadályozó megnyilvánulások ellen. Elismeréssel nyilatkoznak a tömegek arról is, hogy a - múlttal szemben - a• pártfunV.ciónáriusok őszinték az emberekkel, nem bizalmatlanoké Ma már senkit sem kezelnek :

'le nem leplezett" ellers* ségként. Közvetlenek^ mindinkább a tömegek tanácsadóivá válnak. Ma már sok pártvezotóről elmondják

? hogy ugy foglalkoznak a párton kívüli dolgozókkal

? hogy azok érzik, a kommunisták szeretik az embereket, céljaik es tetteik egyaránt az emberek életének könyebbé és boldogabbá tételére irányulnak. Nemcsak hivatalos alkalmakkor, hanem baráti beszélgetéseken is egyre több helyen beszélnek elismerőleg a kommunista vezetőkről, azok magatartásáról, örömmel veszik tudomásul, hogy megszűnt a kommunista vezetőknél a korábban gyakran tapasztalt "unifomiizáltság" "vonalasság". Sokan elmondják, hogy ma már ritkábban találkozni a pártmunkás gőggel, kevesebb a nagyképűség, a basáskodás, a hatalmaskodás. Napjainkban Jjóval kevesebb a forradalmi frázis, s egyre több a konkrét, értékes apró munka. A párt és a tömegek kapcsolatában elért eredményeinket beárnyékolja, hogy ma meg elég gyakran találunk vállalatot, üzemet, termelőszövetkezetet,.intézményt, ahol a vezetők nem tudnak, vagy nem akarnak az emberekkel vesződni, s a meggyőzést letorkolással, adminisztratív eszközökkel helyettesítik és nem hallgatják meg a dolgozók javaslatait. Panaszkodnak az ipari munkásokj hogy a vezetők keveset látogatják a munkahelyeket, nem igen érdeklődnek a problémáik iránt. Hiányolják, hogy az igazgatók, párttitkárok,_ SZN elnökök, a csucsvezetőség tagjai nem mennek a dolgozók közé. Leginkább csak akkor látják őket, ha vendégeket kisérnek az üzemben, A cukorgyári munkások elmondják, hogy "igazgatónk rideg, paragrafus ember, aki ha a műhelyekbe jön, nem köszön nekünk, be nem juthatunk hozzá, csak az előszobáig jutunk el, írásban kell bejelentenünk, ha akarunk vagy kérünk valamit, azt is csak a műhely Írnokokhoz adhatjuk be," Az ilyen magatartás tönkre teszi a hosszú nevelő munka eredményét. A munkások elmondják, hogy a Kaposvári Ruhaüzémben egyes fiatal vezetőknek a fejébe szállt a dicsőség, durvák, arogánsak a munkásokicai, szemben. Több olyan műszaki középkádert neveztek meg a szalag- és szakmányvezetők közül, akik "uralkodnak" a munkások