MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1985

7. ő. e. 1985. március 9-10. (2-383. o.)

"VK 33 A következőkben néhány olyan gondról szeretnék szólni, amelyek a kutatási eredmények gyakorlati termelőerővé válásának folyamatában megitélésünk szerint gondot, problémát jelentenek. Ugy véljük, hogy fejlődnie kell a közös gazdasági érdeken alapuló együttműködés, a vállalatok, valamint a kutatóintézetek, a fejlesztő vállalatok és a szervező értékesitő vállalatok között. Másfelől lehetővé kell tenni, hogy a kutatás-fejlesztési szervezetek számára a technikai transzfer kiszélesedése megvalósulhasson, a kooperációk növelését ugy, hogy a kutató-fejlesztő termelő, értékesitő feladatok összehangolásával az egységes innovációs lánc kiépüljön, a világpiacon végbemenő gazdasági mozgásokat ebben az innovációs láncban résztvevők közvetlenül is érzékelhessék. Mire gondolunk itt konkrétan? A külkereskedelmi vállalatok monopol helyzetét fel kell váltani a külkereskedelmi társulásokra és külkereskedelmi vegyes vállalatokra épülő kooperációknak. A kutatásban, fejlesztésben dolgozóknál fokozni kell a minőségi követelményeket. A kutatási tevékenység színvonalának emelésével el kell érni, hogy megállitsuk a magasan kvalifikált szellemi munka leértékelődését. Az anyagi és erkölcsi, valamint a tudományos elismerést egyaránt tekintetbe vevő érdekeltségi rendszert vélünk kialakítani. A vállalati szféra anyagi érdekeltsége jobb, pillanatnyilag is vonzó a fiatalok számára, amelyben egy olyan, a jövőben távlatilag nem tartható kontraszelekciót érzünk, amely gátja tulajdonképpen annak, hogy egészséges mobilitás alakuljon ki a tudományos kutatás és a termelési szféra között. Konkrétan arról van szó,hogy a gyakorlatba mennek a jobb hallgatók, a fiatal kutatók elsősorban azért, mert ott lényegesen jobb az anyagi megbecsülése. Másik gond, amit felvetünk, a kutatásfejlesztés pénzügyi szabályozóinak korszerűsítése érdekében a jövőben további jelentős lépéseket kell tenni a teljesítményekre, a jelenleginél érzékenyebb, hatékonyabban szelektáló tudományos kutatás, illetve a műszaki fejlesztés eltérő értékrendjét tekintetbe vevő finanszírozási rendszer kialakítása terén. Továbbra is indokoltnak tartjuk a kutatás-fejlesztési forrásoknak a nemzeti jövedelemnél gyorsabb ütemű növelését és megitélésünk szerint még átmenetileg sem tartható fenn, hogy a kutató-fejlesztő ráfordítások, a nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya csökkenjen. Végül arról szeretnék szólni, hogy középtávon a műszaki fejlesztési alapok kötelező képesét célszerűnek tartjuk, hogy fennmaradjon, de ezen belül közvetlenül gazdasági célú kutatási-fejlesztési tevékenységek finanszírozása, szabályozásának korszerűsítését a jelenleginél jóval rugalmasabb és kevesebb kötöttséget jelentő szabályozás megvalósítása érdekében folytatni kell. Ugy véljük, hogy ezek a gondok tulajdonképpen az országos kutató intézetek átlagos igényét és feladatainak megoldását vetik fel. Megitélésünk szerint ezek bizonyos mérlegelése a későbbiek során lehetővé teszik azt, hogy a tudományos kutató intézetek kollektívái kezdeményezőén dolgozzanak, közvetlen módszerekkel orientálja hosszú távon a kutatást.