Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság iratai 1870-1918 (Kaposvár-Rijeka, 2011)

Az iratok

jelentést készített. Miután egyedül volt, a gyakori túlórák mellett is alig tudta elvégezni a munkáját. A nagy fluktuáció — 1870-1892 között tizenketten dolgoztak különböző időpontokban a hivatalnál — is jelezte, ez nem számított népszerű beosztásnak. Nagy megterhelést jelentett, hogy egy évtized alatt 40-50%-kal emelkedett a Hatóság ügyforgalma. A jelentés készítője akkor már három éve egyedül végezte a feladatát. A kért akták kiadását négy körülmény nehezítette, szerinte. A kikölcsönzött iratokat gyakran úgy csatolták egy új számhoz, hogy erről nem tájékoztatták az irattárost. Az sem számított ritkaságnak, hogy a kölcsön vett iratokat egészen egyszerűen más aktához keverték. Nehezítette a dolgát, hogy az egyes osztályok lévő el nem intézet ügyekről sem volt tudomása. A hibák legfőbb okául azt említette, hogy teljesen szabad bejárása volt mindenkinek az irattárba, még akkor is, ha történetesen nem tartózkodott ott az irattáros, s gyakran úgy vittek el egy-egy aktát, hogy arról neki nem szóltak, nemhogy őrjegyet helyeztek volna el a kiemelt irat helyére. És még fontos körülményre hívta fel a Hatóság vezetőnek figyelmét: „az irattárból tényleg igen sok régi ügyirat hiányaik, a mit (— következtetve azpn körülményből, hogy még mindig lehet találni a fogalmazói karból rég elhalt egyének nevére kiállított vevényeket az illető ügyirat helyén -) annak bátorkodom tulajdonítani, hogy az illető betegsége kezdetén otthon is foglalkozott egyes ügyekkel s halála után hátra maradt családtagjai a megfakult papíroknak mi fontosságot sem tulajdonítva mint érték nélküli tárgyátfélre dobták vagy megsemmisítették.. .”97

A jelentés és a tapasztalatok hatására szigorították az iratkezelés szabályait.98 Az alapproblémát azonban nem oldották meg: továbbra is egy embernek kellett végeznie az egyre növekvő mennyiségű munkát. Mikor Körmendi Ferenc látta, hogy nem kap segítséget, — hivatkozva túlórákra — fizetésemelést kért. Főnökei azonban ezt is visszautasították.99 Mindazonáltal 1897-ben a kezdetekig, 1870-ig, visszamenve elkezdték rendbe tenni az irattárat, s ezt a munkát két-két irodai segédtiszt és napidíjas végezte. Az irattok rendszerezését megkönnyítendő 1895-től — úgy értelmezhető a forrás, hogy szintén visszamenően — az 1890. évinél részletesebb tételrendszert alkalmaztak.100 Az irattár rendbe tételét célzó munka lassabban haladt a tervezett: meg lett az „eredménye” annak, hogy folyamatosan hagyták figyelmen kívül Körmendi kéréseit. Az irattáros a dokumentumok szerint meglehetősen lanyhán végezte munkáját. 1898-ban megváltak tőle.101

97 DAR TH ált. 33-XIII-1900.

98 DARTH ált. 33-XIII-1900.; 515-XIII-1900.

99 DARTH ált. 4132-XIII-1905.

100 DAR TH ált. 33-XIII-1900. 5. tétel: kikötői illetékek, 6. tétel: a Tengerészeti Segélyalap, 7. tétel: tengeri halászat, 8. tétel ezredéves kiállítás, 9. tétel statisztikák, 10. tétel könyvtári ügyek egy része, 15. tétel: gazdasági ügyek, 18. tétel: „Adria” Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. ügyei, 19. t.: Magyar-Horvát Tengeri Gőzhajózási Rt. ügyei, 20. tétel Schwarz hajózási vállalat ügyei, 32. tétel: hajók berendezései, 33. tétel: kikötőépítés, 34. tétel: út- és államépítési ügyek, 36. tétel: elektromos berendezések, raktárak stb. 37. tétel: kazánügyek, 39. tétel vegyes ügyek.

101 DAR TH ált. 33-XIII-1900.

26