Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

honvédelmi miniszteri rendelet végrehajtása érdekében - adatszolgáltatást kért a „ki nem élesített" aknamezőkről és egyéb robbanóanyagokról. A községekből beérkező jelentések szerint a kaposvári járásban Nagybajom határában volt különösen sok felszedetlen akna, de Jákóban is nagy számmal találtak. Kevesebb fordult elő Kiskorpád, Somogysárd és Újvárfalva határában. Nagybajom határában a lerakott aknák számát több ezerre (másutt húszezerre) tették, melyek naponta négy-öt balesetet okoztak. Találtak ezeken kívül még Zselickislakon, Kaposfőn (ahol ugyancsak halálos kimenetelű balesetet okozott), Szentbalázson és Sántoson.

5 Igen sok fel nem robbantott akna volt elhelyezve a megyén áthúzódó frontvonalak mentén, melyek felderítését a polgári hatóságok mellett az időközben szerveződő új magyar hadsereg helyi hatóságai végezték. Az aknák hatástalanítása a honvédelmi miniszter rendelkezése szerint - akár katonai, akár polgári személyek végezték is az aknakutatást - a helyi szovjet katonai parancsnokságok engedélyével történhetett. A polgári hatóságok a területileg illetékes magyar kerületi parancsnokságok irányításával és támogatásával végezhették ezt a munkát. E parancsnokságok nyilvántartásaik alapján megnevezték azokat a polgári személyeket, akik az aknakutatásban már kiképzettek voltak. A felkutatott aknák hatástalanítására elvileg tűzszerészeket bocsátott a parancsnokság a polgári hatóságok rendelkezésére, ugyanígy a szükséges műszereket is.

55 A valóságban azonban ezek az asztalnál született elképzelések nem érvényesülhettek. Vezér Árpád százados, a kaposvári 41. honvéd kiegészítő parancsnokság műszaki előadója szerint a kiképzett tűzszerészek száma nagyon kevés volt, sokan csak a gyakorlati munka során sajátították el a szükséges ismereteket. Műszaki tiszt nem volt egy sem, Vezér Árpádon kívül. Kutatóműszer Somogyban nem is volt. Nem is nagyon volt rájuk szükség, mert kora tavasszal még látszottak az aknafedelek, vagy a púposodó halmocskák. A megye területének aknamentesítéséhez a kormányzat nem tudott komoly gyakorlati támogatást adni. Vezér Árpád olyan parancsot kapott, hogy csinálják meg saját erőből. A szovjet katonai parancsnok engedélyezte, hogy minden járásban harmincfős aknakutató alakulatot szervezzenek. 1945. április 15-től kezdődően minden járásban egyszerre kezdték meg a munkát, igen mostoha körülmények között. Gyógyszerrel nem rendelkeztek, mígnem a kaposvári kórház egyik orvosa lejárt, még felhasználható tetanuszinjekcióval meg nem ajándékozta őket. Az elszállásolást és az élelmezést annak a községnek kellett vállalni, amelyiknek a területén dolgoztak. Az esetleges szállítási feladatokat is a községnek kellett megoldani. Az egységek első feladata a községek bejárása, a kisebb feladatok elvégzése, a nagyobbaknak pedig a feltűnő megjelölése volt. Azokban a járásokban, ahol elvégezték ezt a feladatot, a behívottak hazamehettek és folytathatták polgári foglalkozásukat. A szigetvári, barcsi, igali, tabi és a lengyeltóti járásban viszonylag hamar befejezték a felderítéseket, de a kaposvári, nagyatádi, csurgói, marcali járás még sok munkát adott, és szedte áldozatait halottakban.''

6 A honvédelmi miniszter 1945. május 15-én a Szövetséges Ellenőrző Bizottság utasítására a már felállított aknakutató járőröző csoportokat feloszlatta. Működésük újrakezdéséig közigazgatási hatóságoknak az aknamezők körülkerítését, táblákkal történő megjelölését adták feladatul."' Mire azonban a rendelkezés a címzettekhez megérkezett, hatályon kívül is helyezték.

58 A központi segítség a szükséglethez képest igen mérsékelten csordogált. Debrecenből egy utászszakaszt küldtek. Parancsnoka, egy hadnagy, Kutas környékén hamarosan elvesztette egyik lábát. Helyettese, egy tiszthelyettes, még egy darabig dolgozott, majd miután halottakat és sebesülteket veszítettek, visszatértek Debrecenbe. Sokkal hatásosabbnak bizonyult a bolgár hadsereg segítsége Alexander Dimov őrnagy, műszaki előadó személyében. A Somogyban állomásozó bolgár hadosztály parancsnoka átvette a magyar aknamentesítők felett is a parancsnokságot. Kiképzést tartottak, majd a pécsi kerületi parancsnokkal egyetértésben a bolgárok őrizetében lévő hadifoglyokból