Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

V. Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlon Horvát-Szlavónországba

Az útlevelet kérő cselédek aránya 4,7% meglehetősen alacsony volt, az iparosok 9,5%-os részesedése viszont feltűnően magas. Az agrárnépességgel együtt vándoroltak ki azok a kőművesek, ácsok, bognárok, cipészek, falusi szatócs boltosok és módosabb kocsmárosok is, akik részint kétlaki életet éltek, másrészt Szlavóniában a biztosabb megélhetésben reménykedtek. (11. sz. grafikon) 11. sz. grafikon Foglalkozás szerinti megoszlása Napszámos 128 fő Cseléd 48 fő Iparos, kereskedő 87 fő Az életkor szerinti megoszlás adatai is tanulságosak. A 12. sz. grafikont az útlevélkérők korfájának is tekinthetjük. A 15 év alattiak minimális aránya érthető, mivel elsődlegesen a családfők kérték az útlevelet. Láthatóan hasonló arányban távoztak a 61 év felettiek is, akik gyerekeikhez vándoroltak ki. A 15-40 éves korosztály részesedése volt a legmagasabb, valamint a 41-50 év közötti középnemzedéké. Az utóbbiak már bizonyos értékű vagyont halmoztak fel, amelyet pénzzé tettek, elég erőt éreztek még magukban ahhoz, hogy a gazdagodás reményében a kockázatos úton elinduljanak. A kivándorlók vagyoni helyzetét a 13- és 14. sz. grafikonon tüntettük fel. A kivándorlók többsége jelentős pénzzel hagyta el a megyét.