Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

V. Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlon Horvát-Szlavónországba

Az útlevélkérők életkor szerinti megoszlása 15-40 év (49,1%) 15 év alatt saját útlevéllel rendelkezők: 22 fő 15-40 év között 486 fő 41-50 év között 304 fő 51-60 év között 152 fő 61 év fölött 22 fő A vagyontalanok 23,5%-os részesedése viszonylag számottevő, azonban azt is tudnunk kell, hogy közülük jó néhányan voltak olyanok is, akik ingóságaikat, főképpen lovakat és teheneket vittek magukkal. Ezeknek az értékét az összeírok nem tudták feltüntetni. A gazdagabbak közül csak kevesen hagyták el a szülőföldjüket. 3000 forintnál több pénzt csak a kivándorlók 0,9% -a vitt magával. A többség, a 37,5%, 101-500 forinttal távozott, de az 500-1000 forintos kategóriába is viszonylag sokan tartoztak, mintegy 20,1%. Az igazán jómódúak aránya természetesen alacsonyabb volt, de a 11,9% -os részesedésük azt igazolja, hogy Szlavónia nagy vonzerőt jelentett. A kivándorlók készpénzben magukkal vittek 604 231 forintot, ha az elvitt állatok értékét is hozzáadjuk - amelyet forintban nem mutattak ki -, akkor még inkább láthatjuk, hogy a tőkekiáramlás számottevőnek mondható. A fenti összeg hozzávetőlegesen az 1876-1886 között évenként befizetett megyei egyenes adó 50%-át is elérhette.

173 A népességveszteség mellett az anyagi veszteség is számottevőnek mondható, mivel a szlavóniai kivándorlók nem ideiglenesen távoztak, hanem a Dráván túl véglegesen letelepedtek. A későbbi évtizedekben a nacionalizmus és a sovinizmus sodrásában nem tudták megőrizni magyarságukat, a második nemzedék már elvesztette anyanyelvét, identitását és az anyaországgal való kapcsolatát is.