Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
I. A népességmigráció néhány vonása a Délkelet-Dunántúlon a XVIII-XIX. században
I. A NÉPESSÉGMIGRÁCIÓ NÉHÁNY VONÁSA A DÉLKELET-DUNÁNTÚLON A XVIII-XIX. SZÁZADBAN SOMOGYMEGYE A népességmigráció a Kárpát-medencében a honfoglalástól napjainkig kimutatható. Ezt a jelenséget részint gazdasági - esetenként össztársadalmi - változások, részint pedig politikai okok, illetőleg a hódító háborúk idézték elő. A tatár- és a törökdúlás, a török kiűzését követő változások, a protestánsok üldözése, a románok és a délszlávok betelepülése, a németek betelepítése, az 1848-49- évi forradalom és szabadságharc leverése, a XLX. század hatvanas éveitől a szlavóniai, majd a század utolsó harmadától kibontakozó amerikai kivándorlás nemcsak demográfiai következményekkel járt, hanem az ország és a megye etnikai, nemzetiségi térképét is alapjaiban módosította. 1 Somogy megye népessége döntően magyar volt, a XVIII. században azonban a települések egyharmadába különböző nem magyar népcsoportok kerültek; német, horvát, bunyevác, sokác, vend és szlovák nemzetiségek, akik nemcsak demográfiailag fejlődtek, hanem a gazdaság és a kultúra tekintetében is. Somogy megyében - eltérően Baranya és Tolna megyéktől - a nemzetiségek nem egységes tömbökben éltek, következésképpen a magyarlakta falvakkal permanens és mindkét fél számára előnyős gazdasági és kulturális kapcsolatot tartottak. A délszláv népesség interetnikus kapcsolatai is kimutathatóak Szlavónia, Muraköz és a horvátországi régiókkal, ahonnan érkeztek. A somogyi németek - egy részük - Hessenből, Közép-Bajorországból és a Sváb-Frank vidékről érkeztek. A többség azonban szekunder telepesként Tolna megye németlakta falvaiból vándorolt be. Baranyából és Veszprémből is jó néhányan érkeztek és itt keresték boldogulásukat. Ha a XVIII-XIX. század településeit nemzetiségi tekintetben megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy jelentős azoknak a településeknek a száma, amelyekben a nemzetiségek kontinuitása kimutatható, de olyan települések is szép számmal voltak, amelyekben a lakosság összetétele többször is megváltozott. A tisztán magyarlakta falvak többségéről sem mondhatjuk el, hogy népessége kontinuus volt. A megyében lévő szlovák települések lakói a Felvidékről vándoroltak ide, ők voltak a legkevesebben, magyarosodásuk a leggyorsabban ment végbe. A vendek a Muraközből, a délszlávok különböző népcsoportjai - horvátok, szerbek, sokácok és bunyevácok - a Dráván túli területekről évszázadok folyamán szivárogtak be. A népességmigráció első nagyobb hullámaival már 1718-1720-ban találkoztunk. Többségük kétségkívül magyar volt, akik a török kiűzése után az ország, illetve a megye újjáépítésében döntő szerepet játszottak. A szomszédos megyékből, Baranyából, Tolnából, Vas és Zala megyékből jöttek a magyar telepesek, de még a