Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

V. Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlon Horvát-Szlavónországba

Közülük sokan választották a kivándorlást Szlavóniába, majd a századforduló után Amerikába is. Ecseny, Gadács, Büssü, Polány, Szil községekből mindkét irányba tömegesen indultak útra a szerencsét próbáló, de a kockázatot is vállaló kivándorlók. A Szigetvári járásból a legtöbben Endrőcz, Barcs, Németlad, Szulimán, valamint Lakócsa és Tótújfalu községekből távoztak. A Kaposvári járás gócpontjai Bőszénfa, Szomajom, Bárdszerászló községek voltak. A Csurgói járásban a Dráva menti községek, Berzence, Udvarhely, Gyékényes és Szentmiklós adták a legtöbb kivándorlót. A Nagyatádi járásból sokan távoztak Nagyatádról, a járás székhelyéről, mert szűkös lehetőségével lakóinak nem tudott perspektívát felmutatni. Tarany, HáromfaAgarév, Babócsa, Bolhó, Aracs, Vízvár, Inke, Nagykorpád, Csokonya, Csököly és Felsősegesd részben délszláv lakói, valamint uradalmi cselédjei és a nagyobb birtokról álmodozó parasztjai indultak el a Dráva túlsó oldalára. A Marcali, főképpen a Tabi és a Lengyeltóti járásokban már kevesebben éltek a kivándorlás lehetőségével. Kéthely, Vörs, Kötcse és Jád községekből azonban feltűnően sokan távoztak. 1880-1890 közötti évtizedben Somogy megyéből 4085 fő hagyta el véglegesen szülőföldjét. Az útlevélkérők rendszerint a családfők voltak, akik az egész családot magukkal vitték. Az 1. sz. táblázat szerint a velük együtt távozó feleségek száma 864 fő volt, az összkivándorlók 21,5%-a. A kivándorlók döntő többségét, 2093 főt a gyermekek alkották, akik a kivándorlók 51,23%-át tették ki. A magukkal vitt rokonok száma 142 fő, nem volt jelentős.

172 (7. sz. grafikon) 7. sz. grafikon A kivándorlók száma összesen (%-os megoszlás) rokon (3,5%) gyermek (51,2%) Útlevélkérők száma 986 fő Gyerekek 2093 fő Feleség 864 fő Rokonok 142 fő