Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

V. Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlon Horvát-Szlavónországba

A kivándorlók pontos létszámát a körjegyzők, illetve a szolgabírók sem tudták minden esetben regisztrálni. (1. sz. táblázat) A közismerten szervezetlen és nem egy esetben nagyvonalú helyi és megyei adminisztráció elől jó néhányan úgy eltűntek, hogy senki sem vette őket észre. Éppen ezért joggal feltételezhetjük, hogy a 6. sz. grafikonon feltüntetett adatok nem elég pontosak, ennél többen hagyták el a megyét. Ezt a feltevésünket alátámasztja az a tény is, hogy a Vármegyei Híradóban évenként közölték azoknak a hadkötelezetteknek a névsorát, akik a sorozáson nem jelentek meg, és a katonai kötelezettség elől ismeretlen helyre távoztak. Ezeket a körözési listákat a törvényhatóságok kölcsönösen megküldték egymásnak. Évenként - megyénként - félszáznál is több név szerepelt egy-egy listán. Közülük feltehetően sokan kerestek menedéket a Dráva túlsó partján, akik később kivándorlásra ösztönözték hozzátartozóikat is. Összességében kijelenthetjük, hogy Szlavóniába a kivándorlók nem magányosan indultak el, hanem családokkal együtt, keresve a biztonságosabb megélhetést. Az útlevélkérőkkel rendszerint még három-öt fő távozott, de nem voltak kevesen azok sem, akik még ennél is nagyobb családdal vándoroltak ki. (8-9-10-es sz. grafikon) Ha az útlevélkérők családi állapotát vizsgáljuk, akkor kitűnik, hogy a nőtlenek és az özvegyek aránya alig haladja meg a 6%-ot, mintegy igazolva korábbi kijelentésünket, hogy az útlevélkérők majdnem teljes egészében családosok voltak, és családtagjaikkal együtt távoztak el. (10. sz. grafikon) 8. sz. grafikon Útlei 'élkérők száma (1880-1890) 1881 1882 1 1887 1888 1889 1890 jelöletlen 1880- ban 1881- ben 1882- ben 1883- ban 40 fő 63 fő 90 fő 93 fő 1884- ben 1885- ben 1886- ban 1887- ben 64 fő 100 fő 107 fő 91 fő 1888- ban 1889- ben 1890- ben jelöletlen 92 fő 98 fő 128 fő 20 fő