Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

V. Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlon Horvát-Szlavónországba

A kivándorlás a megye valamennyi járását érintette, jóllehet, nem azonos mértékben. A Nagyatádi járásból 33, a Lengyeltóti járásból 7, a Kaposvári járásból 24, a Csurgói járásból 24, az Igali járásból 21, a Marcali járásból 15, a Tabi járásból 6, a Szigetvári járásból pedig 34 községből vándoroltak ki. A Kaposvári járásban lévő Orci, Taszár és Homok községekből az útlevélkérők és hozzátartozóik Romániába távoztak. A Romániába történő kivándorlás azonban sem ezekben az évtizedekben, sem pedig a századforduló után a megye parasztságát nem érintette. Az 1. sz. táblázat adatait gépi adatfeldolgozással elemeztük, és az eredményeket grafikonokon is feltüntettük.

1 1

A 6-os számú grafikon alapján kirajzolódik előttünk, hogy a kivándorlás százalékos megoszlása járásonként hogyan alakult. Láthatjuk, hogy a járások százalékos részesedése a Drávával érintkező területeken volt a legmagasabb, kiváltképpen a Nagyatádi és a Csurgói járás falvaiban. A Tabi és a Lengyeltóti járás százalékos részesedése minimális, de a Marcali járásé is feltűnően alacsony volt, a Kaposvári járásé viszont elég jelentősnek mutatkozott. A megye északi falvaiból kevesebben vándoroltak ki, ez alól kivételt képez az Igali járás, amely 14,8%-os részesedésével több kivándorlót adott, mint a Kaposvári járás. Ezt a jelenséget mindenekelőtt az itt élő németek sajátos helyzetével magyarázhatjuk. 6. sz. grafikon A kivándorlás %-os megoszlása járásonként Szigetvári (137%) Tabi (2,7% )~ 4k Csurgói (17,3%) Nagyatádi Lengyeltóti Kaposvári Csurgói 1137 fő Igali 190 fő Marcali 487 fő - 42 fő Romániába Tabi 699 fő Szigetvári 597 fő 315 fő 108 fő 552 fő