Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

információkat szerezni, a vonatkozó iratokba betekinteni és azokról másolatokat szerezni. Joguk van végül a szállító vállalkozó jóváhagyott meghatalmazottjainak üzletét és könyveit bármikor megvizsgálni, könyveikből kivonatokat venni és tőlük, kimutatást bekú unni. 1907-ben az alispán a belügyminiszternek küldött jelentésében az ügynökök veszélyes szerepét tárta fel. Az útlevél nélküli kivándorlók egy részét a megyében is kiépülő ügynöki hálózat segítette. A szálak azonban többnyire külföldre vezettek. A Kares és Stocky brémai hajóscégek Texasba irányuló kivándorlásra csábító leveleket küldtek a postahivatalok útján. Közülük néhány Tolna megyébe, így Szakcs községbe is eljutott. A községi elöljárókat a főszolgabírák utasították, hogy akadályozzák meg, hogy az ilyen küldemények a címzettekhez eljussanak.

304 Egy másik hajóstársaság a dunaföldvári község elöljáróit arra szólította fel, hogy a kivándorlók közvetítéséért személyenként öt koronát fizet.

305 Azt is megtudjuk, hogy a kisvejkei lakosok közül néhányan Németországba kérték az útlevelet, majd onnan ügynöki segítséggel Amerikába utaztak tovább. A Dél-Amerikába irányuló kivándorlásra is több titkos levél érkezett. 1908-ban a „Buenos Aires-i Császári és Királyi Consulatus" felhívta a belügyminiszter figyelmét, hogy Argentínába bizonyos személyek európai német bevándorlókat akarnak toborozni, még pedig olyan németeket, akik nem Németországban élnek. Az argentin napilapok szerint ezek a bevándorlók Magyarországról jönnek. A főispán a legszigorúbb ellenőrzésre hívta fel az alispán figyelmét.

30 Egy bizonyos Pilis F., ki korábban a Norddeutscher Floyd kivándorlási osztálynak volt az igazgatója, jelenleg Berlinben él, a német szaklapokban arról írt, hogy a keleti tartományokban a lengyelek túlsúlyának a veszélyét úgy lehetne megszüntetni, ha az Amerikából visszavándorló magyarországi németeket, akiknek sok pénzük van, „...és nem szívesen térnek vissza hazájukba, mert a magyarok nem szívesen látják őket,

307 egyszerűen oda kellene telepíteni". 1910-ben a főispán újabb veszélyre hívta fel a figyelmet. Brazíliában egyik püspök, aki mint üzletember „hírhedt" volt, Sete Lagoas városa mellett lévő értéktelen földjeire, amelyet hosszú éveken keresztül nem tudott értékesíteni, most telepeseket akar toboroztatni. Állítólag e tevékenységében a brazil kormány is támogatja. Az egyik toborzója, aki pap, már Európába érkezett és Bécsből irányítja az akciót. Miután Sete Lagoas városa mocsaras vidéken található, „a város évek óta ragályos betegségek fészke, skarlát, himlő és kanyaró, ott minden évben járványosán lép fel."

308 A hatóságok preventív intézkedései és félelmei nem voltak alaptalanok. A csábító ígéretek, azonban azért sem találtak a nép körében visszhangra, mert a Németországba, később pedig az Egyesült Államokba irányuló kivándorlás megszokottá vált. A biztos vagyonszerzés reményébe távoztak oda, és nem cserélték fel, a bizonytalan kimenetelű és sok veszélyt rejtegető Dél-Amerikába irányuló kivándorlásra. Tudták, hogy a politikai helyzet ott instabilabb, a gazdaság elmaradottabb, a telepesek pedig védtelenebbek. A hazai ügynökök közül az igazságszolgáltatás hálójában csak kevesen akadtak fel. 1906. január 1.-1907. október 1. közötti időszakban Tolna megyében mindössze kilenc főt ítéltek el pénzbírságra és fogházbüntetésre. A pénzbüntetés 10 koronától 600 koronáig terjedt, a fogházbüntetés pedig 5 nap és 2 hónap között oszlott meg.

309 Hogy ezek az intézkedések és a büntetések befolyásolták-e a kivándorlást, aligha hisszük. Ha a Tolna megyei kivándorlást térben vizsgáljuk, akkor láthatjuk a