Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

A busómat a nagy halak ëgyék mëg, ëgyék mëg, A hullámok a csontomat ringassák. Net ijorki postáskisasszon hallja-e? A levelem, ide adja, adja-ë? Benne van az édesanyám arcképe, fényképe, Ide adja mëg is csókolom érte. 3. AMERIKA EIEGYES-VÖLGYES HATÁRA Amerika hegyes-völgyes határa, De sok kislány átkot mondott reája, Átkozott légy Amerika örökre, Ha lehetne, kibújdosnék belőle. (Csakhogy egyszer kijöhettem belőle) Kaptam én a jó anyámtól levelet, Gyere haza édesfiam ha lehet! Haza mennék, nincs egy magyar dollárom, Amivel a hajójegyet kiváltom. 4. FECSKÉM, FECSKÉM ÉDES FECSKÉM Fecském, fecském édes fecském, Vidd el az én levelecském! Vidd el Dél-Amerikába, Tedd a babám ablakába! Hogy ha kérdi honnan jöttél, Kinek a postása lettel? Azé a szép barna piros lányé, Az én kedves Mariskámé. 5. ESTE VAN, ESTE VAN, DE NEM MINDEN LÁNYNAK Este van, este van, de nem minden lánynak, Csak annak a lánynak, kihez későn járnak, Én hozzám nem járnak szívem fájdalmára, Elment a szeretőm Dél-Amerikába. Hideg szelek fújnak Dél-Amerikában, Azt írta a babám, menjek el utána, Nem megyek utána, te is gyere vissza, Ne légien a szívem oly igazán árva.