Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

egymásrautaltság érzése is jobban kifejlődött náluk ott kint, mint idehaza. A mezőgazdasági munkához szokott napszámos munkások, a technika vívmányaival megismerkedve, sokoldalúbbakká váltak, és a megszerzett ismereteiket hazajövet Magyarországon is hasznosították. A kivándorlás érzelmi hatását a nép által írt és gyakran énekelt kivándorlási dalok is jelzik, amelyek a népdalok legszebb hagyományait követik. Az Amerikát megjártak és az itthon maradottak egyaránt énekelték ezeket a többnyire szomorú hazát, családot, szülőföldet - sirató amerikás dalokat. Közülük néhányat idézünk.

12 AMERIKÁS DALOK 1. MIKOR MENTEM DÉL-AMERIKA FELÉ Mikor mentem Dél-Amerika felé Visszanéztem szép magyar hazám felé. Visszanéztem szép magyar hazám félé, míg a nap is búsulva ment lefelé. Fiuméből kiindult a gőzhajó, Tetejében a nemzeti lobogó, Tetejére négy sarkára van festve, Isten veled Magyarország örökre. Elkezdtem én a hajóban gondolni, hogy a hajó veszélybe fog indulni. Leborulva imádkoztam oly nagyon, Segíts Uram ezen a nag! utamon. Ha meghalok bedobnak a tengerbe a nagy halak eszik meg a testemet, Gondjaimat a hullámok ringatják, odahaza magyiar lányok siratják. 2. BUDAPESTRE BEFUTOTT EGY GŐZHAJÓ Budapestre befutott égy gőzhajó, Közepibe nemzetiszin lobogó, Négy sarkára fekete g'cisz van téve, van téve, Isten veled Magyarország örökre. Mikor kezdett a hajó velem süjjedni, Letérdeltem imádkoztam én nagyon, de nagyon, Ments még uram a nagi utamon. Ments még uram a nagy utamon, Ha meghalok a tengerbe dobjatok,