Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

kint maradásra késztették az ingadozókat, az idősebb nemzedéket és főképpen a szülőket. A kivándorláshoz a hatóságok kezdettől fogva ambivalens módon viszonyultak, mivel a kivándorlásból származó előnyök és hátrányok mérlegelése nem volt könnyű. Az a tény, hogy egy évtized alatt 2572 fő kivándorlását akadályozták meg, jelzi, milyen hatalmat kaptak - a közigazgatás alsó - és középszintjén azok, akik e kérdésben dönthettek. Ezen túl még több mint félezren az útlevélkérelmüket visszavonták. Feltehetően sokan ezt nem önszántukból tették, hanem pressziót gyakoroltak rájuk. Számosan közülük nem mondtak le a kivándorlásról, hanem a szökés útját választották, néha a kivándorlási ügynökökkel együttműködve. Az 1. sz. grafikon ezeket a folyamatokat és összefüggéseket is érzékelteti.

101 A kivándorlók száma mindig a kérelmek alatt maradt és annak változó mozgását követte. 3- sz. táblázat Év A feleség egyedül A családdal együtt Rokon egyedül A családdal együtt vándorolt ki 1904 2 1 2 1 1905 14 1 1 2 3 1906 41 41 7 2 1907 77 88 1 1 3 1908 22 26 6 1909 49 5(> L7 4 1910 51 40 7 4 1911 47 45 17 2 1912 67 88 16 4 1913 68 109 41 4 1914 32 49 21 3 1. sz. grafikon Összes út levélkérők, és hozzátartozók számának alakulása 1904 és 1914 között •a SOCD 1904 19G6 1906 1910 1912 19U 1905 1907 1909 1911 1913 l'y':v