Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

Az amerikai nemzetgazdaság sokágú hatását komplex módon vizsgálta, vertikálisan és horizontálisan egyaránt. Szembetűnőnek találta az egyes államok közötti fejlődésbeli különbségeket, de szerinte a piacgazdaságra épülő azonos tendenciák mindenütt érvényesültek. Az agrárgazdaság keresztmetszetét a történész, a szociológus, a történetstatisztikus és a közgazdász szemével mérlegelte és analizálta. Átfogó képet adott az államok eltérő gazdaságföldrajzi adottságairól, és az itt élő etnikumok sajátos - esetenként egyedi - kultúrájáról és életviszonyairól is. Figyelemmel követte a különbözőségeket és a természeti nehézségekre adott társadalmi válaszokat is, amelyeket az USA államaiban gyakran eltérő módon oldottak meg. A különböző etnikumok - őslakók és bevándorlók - egymás mellett élése és kölcsönhatása az integrációt úgy készítette elő, hogy az életképes hagyományok is tovább éltek. A másság eltűrése, a társadalmi méretekben megnyilvánuló tolerancia egy kelet-közép-európai szemében szinte egzotikusan hatott, de progresszív szemléletével nemcsak megértette, hanem egyet is értett vele. Megbízatásának kardinális kérdései közé tartozott a búza- és a húsexport részletes elemzése, valamint a távlati prognózis elkészítése. Az agrárius befolyás alatt működő magyar kormányok elsősorban a nagybirtok érdekeit védték. Széchényi a búza termesztése és értékesítésének összefüggéseit tárta fel. Bemutatta az indusztrális fejlődést, amely forradalmasította a szállítást és a tömegesen gyártott gépek hogyan erősítik a mezőgazdaságot és az ipart egyaránt. Szakszerű és tárgyilagos képet kapunk a különböző államok eltérő domborzati, talaj- és hőmérsékleti viszonyairól, illetve az ehhez alkalmazkodó agrárgazdálkodás egészéről. A farmergazdálkodással párhuzamosan a nagybirtokok életébe is betekinthetünk. Szakszerű számításokkal érzékeltette e két birtoktípus eltérő viszonyait, a gépesítés szintjét és a tiszta jövedelmüket is. A bérleti gazdálkodás mellett a mezőgazdasági részvénytársaságok működéséről is beszámolt. Figyelme apró, de nem jelentéktelen részletekre is kiterjedt, így többek között megismerhetjük a föld értékét, a gépek árát, azok teljesítményét, a kézi munkaerő költségeit, stb. Jóllehet, a növénytermesztés középpontjában a búza termesztésének a sikereit vizsgálta, de átfogó képet adott a szőlőkultúráról, a gyiimölcstermesztésről, a kukorica népszerűségéről. Az állattenyésztést hasonló gondossággal tekintette át. Külön elemzi a ló-, birka- és a szarvasmarha-tenyésztés eredményeit, így a tartását, a fajtaváltást, az eilest, az őrzést és az értékesítési lehetőségeket. Elképzelhetetlenül sok információt kellett befogadni és feldolgozni. Szakirodalmi felkészültségét kiegészítette a farmerektől és a szaktudósoktól kapott adatokkal. Szociális érzékenységére jellemző, hogy kardinális kérdésnek tekintette a termelő ember életmódjának a vizsgálatát is. Kirajzolódnak előttünk a négerek, az indiánok szokásai, munkakultúrájuk és vallási hiedelmeik, de rámutatott a különbözőség nehézségeire, a társadalmi méretű diszkriminációra is. Ezt a másságot az amerikai társadalom sem tudta tolerálni. Az állami intézmények - a minisztériumok és a helyi közigazgatás - demokratikus funkcionálását a fiatal arisztokrata rokonszenvvel szemlélte. Felismerte az egyéni és a közakarat harmóniáját, de annak pragmatikus hasznát is a gazdasági életben. Ezt tekintette a sikerek és az eredmények egyik legfontosabb indukálójának. A miniszteriális szervek az információk szabad áramlását nemcsak hogy

7 nem gátolták, hanem kifejezetten támogatták. A piacorientált társadalom igényelte a gyors, sok esetben ingyenes információt. Ezt a célt szolgálták a pontos és naprakész statisztikai feldolgozások, az ügynökeik hálózata, az újságok hirdetései. A farmerek időben értesültek arról, hogy mit, mennyit, mikor kell