Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

lelki beállítottságú emberek hogyan viszonyulnak azokra a nagy történelmi és társadalmi kihívásokra, amelyeknek szenvedői vagy haszonélvezői. A kivándorlóknak volt egy harmadik típusa is, akik az új hazát nem tudták megszokni, az óhazát pedig már nem fogadták el. Ők voltak, akik többször is átkeltek az óceánon, és érzelmileg a senki földjére kerültek. Ők voltak a zsúfolt óceánjárók utasai az igazán hazátlanok. Széchényi Imre, a tudós gróf az Amerikai-kép kialakításában ugyancsak jelentős szerepet játszott. 1 Aligha lehetett véletlen, hogy egyetemi tanulmányai befejeztével 1881-ben fiatalon, de megfelelő tudományos felkészültséggel tagja lehetett annak a kormány által kijelölt bizottságnak, amelyet azzal a szándékkal küldtek ki, hogy tanulmányozza az USA nemzetgazdaságát, főképpen az agrárviszonyokat. Az USA, mint agrártermékeket exportáló nagyhatalom, Magyarország külkereskedelmi létét is fenyegette. A bizottság tagjainak a féléves tanulmányút után jelentést kellett készíteniük az amerikai viszonyokról, és a nemzetközi piacokon várható folyamatokról. A küldöttség részére a tanulmányutat meglehetősen szűkre szabták. Hat hónap alatt többezer kilométert kellett utazniuk, így érthetően csak az államok déli és keleti partját tudták szemrevételezni. Széchényi Imre tizenkét - tanulmányoknak is megfelelő - terjedelmes levelében számolt be a látottakról. Nyomon követhetjük a küldöttséget a New York-i partra szállástól Chicagóig. Márciustól októberig több államot is megtekintettek: New York, Washington, Lousiana, Texas, Kansas, Új-Mexikó, California, Utah és Illinois államokat és természetesen a nagyobb városokat is. Rövid időre a canadai Winnipegbe is ellátogattak. Jóllehet, ő még csak a „félig kész" Amerikát látta, de tudományos felkészültségével és intuícióival a jövőt is elképzelte, ítéletei mértéktartóak és pontosak voltak, mivel nem eseményeket és jelenségeket vizsgált, hanem folyamatokat, éppen ezért láthatta, illetve sejthette meg a távlatokat. Bár elsődlegesen az agrárviszonyok tanulmányozásával bízták meg, az amerikai nemzetgazdaságot egészében vizsgálta, így többek között az ipar és a mezőgazdaság kölcsönhatását is érzékeltette. De nála az infrastruktúra sem volt marginális terület, a közlekedés, a kereskedelem, a jogszolgáltatás, az oktatás és a művelődésügy, illetve azokhoz szervesen kapcsolódó intézmények tevékenységéről is beszámolt. Vizsgálati módszere és értékítéletei egyaránt reálisak voltak, nemcsak nézte, hanem látta is az eseményeket és a folyamatokat és azoknak a mozgatórugóit. Nem lelkesedett feleslegesen, a folyamatok mélyébe igyekezett bepillantani, kritikai észrevételei általában helytállóak voltak. A leveleit illetőleg a könyvet, aligha készíthette volna el ilyen színvonalon, ha kellőképpen nem készül fel az elvégzendő feladatra. Könyvéből kitűnik, hogy az európai szerzőknek az USA-ról írt munkáit olvasta, erre több ízben is hivatkozott, főképpen, amikor elméleti tételeiket - szerinte - a gyakorlat nem igazolta, vagy éppen ellentétes tendenciát látott. Vizsgálódásának középpontjába kétségtelenül az agrárkérdés került. Bemutatja azt a folyamatot, ahogyan az USA a XLX. század utolsó harmadától az európai piacon is egyre inkább hegemón szerepet játszik. Plasztikusan érzékeltette az USA-ban végbement gazdasági, társadalmi és politikai változásokat, kitapintotta a dinamikus fejlődés hátterét és annak a mozgatórugóit is. A sikerek egyik indukálója az európai viszonyokat messze megelőző demokratikus hagyományok kiteljesedésében látta.