Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

ténetekből pedig megismerhetjük a korlátlan lehetőségek hazáját. írt a vallási viszonyokról, a szektákról és arról a toleranciáról, amelyet az amerikai polgárok viszonylag rövid idő alatt megvalósítottak. Amikor a Somogy szerkesztősége - a megye földbirtokosainak igényét figyelembe véve - felkérte őt, hogy írja meg, lát-e lehetőséget a gazdasági kapcsolatok felvételére, a somogyi borok tengerentúli árusítására, az illúziókat eloszlatta. „Még a magyar bortermelők, a régi mód szerinti kezelést, a vegytan törvényein alapuló új kezelési módszerrel fel nem cserélik, addig a német és a francia borkereskedelemmel nem versenyezhetnek."'^ Cikkeiben a szociális érzékenységgel figyelte a magyar parasztság sorsát és jelentős részének a pauperizálódását. Az amerikai viszonyokat szerette volna átültetni. Szerinte a magyar parasztság kilátástalan helyzetén csak a nagybirtokosok tudnak változtatni, alapítványok és pénzintézetek létrehozásával és olcsó hitelekkel. Rosenspitz még húsz év távollét után is ragaszkodott magyarságához. Szülőmegyéje iránt érzett szeretetét 1886-ban adománnyal is kifejezte. A Csurgói Református Főgimnáziumnak adományozta értékes kagyló- és ásványgyűjteményét. Az iskola éremgyiíjteményét is kiegészítette száznál több amerikai pénzzel. A bélyeggyűjteményt is gazdagította, négy kontinens bélyegeit küldte meg.

69 Rosenspitz cikkeit követően az 1890-es években Kovács Miklós István sajtóban megjelent levelei ugyancsak figyelemre méltóak voltak. Első levelét 1894-ben ,A bujdosó" címmel közölte a Somogy. Kovács sorsa és életútja rendkívül tanulságos. Az 1870-es években Tabon, mint ügyvéd és a kerület országgyűlési képviselője sikeresen tevékenykedett. Később Pécsett ügyvédi irodát nyitott. A dzsentri életmód azonban válságba sodorta, hitelezői végrehajtókat küldtek rá. Végül népes családjával kivándorolt. Először New Yorkban telepedett le. Felesége tartotta el, aki német és angol nyelvű leveleket írt az utcán, a kivándorlók igényeinek megfelelően. Sok mindennel próbálkozott, volt táncmester, borkereskedő majd idegenvezető, de mindenütt kudarcot vallott. Leveleiből érezzük a csalódást, és a „beteges" honvágyat. Végül a papi hivatásban kereseti menedéket és találta meg lelki nyugalmát. Miklós István a Somogy szerkesztőjének megküldte és még élő 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után emigrációba kényszerült ismertebb személyektől kapott leveleit. Madarász László amerikai tevékenységéről, életéről és sorsának alakulásáról Varga Ferenc emigráns leveléből értesültünk.

70 Ezekből a levelekből, illetve cikkekből az olvasók megismerhették a tabi kerület hajdanvolt képviselőjének politikai karrierjét és azokat a rágalmakat is, amelyeket a szabadságharc időszakában, illetve az emigrációban is el kellett viselni. Hosszú élete tele volt küzdelmekkel és újrakezdéssel, kudarcokkal és sikerekkel. Hazáját és szülőföldjét azonban soha sem felejtette el. Tudta, hogy számára nincsen visszatérés és az új haza neki végleges, azt előnyeivel és hátrányaival együtt el kell fogadnia. Feltehetően e tény felismerése és tudomásulvétele lélektani szempontból több előnnyel járt, mint hátránnyal, mivel hamis illúziókba nem menekülhetett és tudta, hogy csak kemény munkával teremthet új egzisztenciát. Miklós István a gyakorlatban és pszichésen is egy másik utat járt. Ahhoz a kivándorló típushoz tartozott, aki hamar feladta az új haza keresését és elfogadását. Alkatilag sem volt elég kemény és következetes, így nem véletlen, hogy a szerencse sem szegődött mellé. Nem ő volt az egyetlen a kivándorlók között, aki csak fizikai értelemben érkezett meg az USA-ba, lelkileg és érzelmileg a szülőhazájához kötődött mindhalálig. A kivándorlók két típusát nem kívánjuk minősíteni és értékelni, még kevésbé szembeállítani. Inkább csak érzékeltetni szeretnénk, hogy a különböző alkatú és