Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Bősze Sándor: Az 1883. évi somogyi antiszemita zavargások
A járásból a szigetvári pogromon túl több - ehhez mérten - kisebb zavargást is jelentettek. Dráva menti falvakban (Kis- és Nagydobsza, Hóból, Újfalu, Zádor) - az idegen lázítók tevékenysége folytán - „a kedélyek felforrósodtak”. A szolgabíró azonnal végigjárta a területet, s felhívta az elöljáróságok figyelmét a saját felelősségükre, továbbá katonai segélyt is ígért. Barcson - miután ide már augusztus 31-én megérkeztek az első katonák - csak szeptember másodikán történt egy betörés. Az alispán a régióban kialakult helyzetre való tekintettel a járás területére két - mozgó - lovasszázadot vezényeltetett. így már csak két helyen (Darány, Drávatamási) történt október közepén egy-egy életveszélyes sérüléssel is járó zendülés.79 A megye északi járásai közül - az eddigi adatok szerint - az igaliban semmilyen mozgolódás sem fordult elő. A járásban különösen jelentős számban Szilban éltek zsidók, akik félelmükben üzleteiket bezárták s családostul távoztak80 a faluból. A járását beutazó tabi szolgabíró szeptember 2-án a zsidók elleni gyűlöletnek csak kisebb (dalok) megnyilvánulásait jelentette. A szomszédos lengyeltóti főszolgabíró következő napi beszámolója amellett, hogy közigazgatási területéről általában nyugalomról számolhatott be, a másik járáshoz tartozó Karúdon és Kötésén támadt zavarok miatt a biztonság okáért egy század katonát kért, megjegyezve, hogy „a bogiári kereskedők a netáni kirendelhető katonaság költségét viselni a legkészségesebben hajlandók”. Kötésén szeptember 2-án 20-30 „főből álló, fiatal suhanc néhány zsidó ablakát beverte, ... a zsidók közt nagy [volt] az ijedtség...”. Bernáth szolgabíró éjjel kiszállva kihallgatta a 2 elfogott személyt. Kiderült, hogy este a kocsmából távozó mintegy 150 ember Miklós István volt országgyűlési képviselő, majd pedig Bíró Géza birtokos házához ment „tanácsot kérni” arra nézve, hogy mit tegyenek a zsidókkal. A két férfi a tömeget „erélyének és csillapító szavának” segítségével hazaküldte, s csak az említetteket nem tudták meggyőzni. Karúdon pedig mindössze egy ablakot dobtak be. Bernáth még harmadikán elővigyázatosságból összehívta a két község képviselő-testületét, melyek a felelősséget magukra vállalták, s a katonai erő kilátásba helyezésére azt mondták, hogy a „katonáktól irtóznak”. Az alispán számára összeállított jelentése szerint nagyobb zavargás nem volt várható. A zsidók önmagukat ijesztgetik, „hírlapokba irkáinak s álhíreket koholnak csak hogy katonaságot nyerhessenek”, bár aláhúzta: ezen a vidéken „az egyes uzsorások által tönkre jutott, s most már proletár népség könnyen felingerelhető, én a netán történendőkért az erkölcsi felelősséget magamra nem vállalom, noha mindent megtettem mit hivatalos kötelmem parancsol, s emberi erőm megbír”. A járást azonban a nagy zavargások elkerülték és csupán két szomszédos faluban, Csepelyen és Szóládon fordult elő ablakbetörés. E településeken elég volt csak azt hírül adni, hogy katonákat hívtak,81 s a zavargók lehiggadtak. A zsidók elleni támadássorozat nagyobb hullámai már tulajdonképpen szeptember közepére el is vonultak, s számos korábban elmenekült család haza is tért lakhelyére. Ekkor már a katonaság kivonásához is lassan hozzákezdtek. Szeptember végén és október folyamán már csupán elvétve, egyre kevesebb helyről (pl. Kéthely, Belezna, Darány) jelentettek zavargást. A legsúlyosabb eset a drávatamási kocsma előtt történt. Amikor pár - ittas — vendégtől az izraelita kocsmáros megtagadta a további kiszolgálást, azok káromkodva és zsidózva hagyták el a helyiséget. Ekkor a kocsmáros és a fia utánuk ment és szóváltásba keveredtek, s ezt követően a fiú puskával megsebesített két embert.82 Az őszi eseményeket a megye törvényhatósági bizottsága 1883. november 5-i évnegyedes közgyűlése tekintette át és megállapította, hogy a rend helyreállt.83 96
