Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Bősze Sándor: Az 1883. évi somogyi antiszemita zavargások
Ennek ellenére a - sajtó szerint — utolsó megmozdulás december 3-án történt, amikor egy somogytúri zsidó bérlőt kiraboltak.84 A megmozdulások következményei azonban még hosszú ideig a felszínen maradtak. A garázdálkodások során elfogott tüntetőkkel szembeni vizsgálat - tekintettel a statáriumra - már tulajdonképpen az események másnapján megkezdődtek. Ezek befejeztével, november-decemberben az ügyek már a budapesti törvényszék delegált bírósága elé kerültek, ui. ezeket a pereket fokozatosan kivették a statáriális eljárás alól. Az ítéletek zöme 1883 ősze és 1884 májusa között született, de a perek némelyike csak 1885-ben zárult le.88 A zavargásokról tudósító, bár esetenként nem egyértelmű források tanúsága szerint ugyan — igaz nem minden településen - jelentős felelősség terhelte a vidéket járó idegen izgató, közelebbről meg nem nevezett elemeket, de résztvevők zöme a helyi iparsegédek, gyakran iparosmesterek, napszámosok és közelebbről pontosan meg nem nevezett „suhancok”, „csőcselék” és „gatyás rablók" közül kerültek ki. A helyi értelmiséget az esetek többségében semmilyen módon nem említették, így megnyugtató pontossággal nem állapítható meg, hogy' kiket milyen előítéletek mozgattak. Találkozni lehetett közülük olyanokkal, kiket izgatásért vontak felelősségre, s olyanokkal, akik a tömegeket csillapították. Kevés adat szól & papság szerepéről, negatív színben tulajdonképpen csak az antiszemita egyesület körüli bábáskodás során tűntek fel. Másik oldalon viszont például - mint azt említettük - a kaposvári plébános a zavargások ellen prédikált. A közigazgatási tisztviselők szerepe egyértelműen pozitív volt. Magatartásukban számos jel mutatott arra - bár ez bizonyíthatatlan -, hogy a puszta végrehajtáson túl cselekedeteiket belső meggyőződés is mozgatta. Az események forgatagában sajátos, de rendkívül fontos, a közvéleményt a faji előítéletek ellen és konszolidáció felé irányító szerepet töltött be a „Somogy” c. hetilap, s annak főszerkesztője, Roboz István, aki több, az antiszemitizmust bíráló cikknek és elvi álláspontokat tükröző írásnak adott helyt, s egyben közülük számosat maga írt. Az antiszemiták azonban nem vonultak vissza. Erejüket az 1884-es tavaszi országgyűlési választásokra koncentrálták. A kampányra a hangulat ismét felforrósodott, de a megyei kormányzat erre felkészülve, megerősítette a helyi karhatalmat,86 illetve ismét felhívta a figyelmet a helyi önkormányzatok felelősségére.8 Az antiszemitáknak pedig csalódniuk kellett, mert eredményeik a vártnál jóval szerényebbek voltak. Somogy hét jelöltjéből hárman - Gruber János, Szalay Károly és Szalay Imre — kerültek be a Parlamentbe.88 A mozgalom a választásokat követően, az évtized végére lassan elhalt. Bár az antiszemitizmus a liberális politikával szemben - néhány évtizedre vereséget szenvedett, az alapját jelentő okok azonban nem szűntek meg. 97
