Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)

Nagy Pál: Somogy megye zsidósága Mária Terézia korában

településen lakik 50-nél több zsidó, Tabon, Szilben és Szigetváron, ami az egész zsidó népességnek 15%-át jelenti.11 Korszakunk kezdetén megyénkben csupán három mezőváros volt: Szigetvár, Kaposvár, Kéthely. Mária Terézia uralkodása alatt vásártartási szabadalmat nyert további tíz: Babócsa, Nagyatád, Sellye, Sárd, Csokonya, Berzence, Igái, Bükkösd, Marcali, Istvándi. A 13 mezővárosban a zsidó lakosság aránya végig alacsony. Az 1740-es és ’50-es években a zsidó népesség 6-8%-a él mezővárosban, a ’60-as években emelkedik és megközelíti a 15%-ot, majd 1783-ban már ismét 10% alatt van. A zsidóknak tehát 85-90%-a falvakban és pusztákon élt.

A zsidó népesség megoszlásának egyoldalúságai csak kis részben magyarázhatók a földesurak viselkedésével. Igaz ugyan, hogy nem engedik be a zsidókat mezővárosaikba, amelyek egyúttal egy nagy uradalomnak is a központjai, de nem ez a lényegi ok. A válaszok két alapvető tényezőben keresendők: 1. Somogy megye gazdasági arculatában és adottságaiban, társadalmi szerkezetének egyoldalúságaiban; 2. a zsidóság gazdasági erejében/erőtlenségében és foglalkozási struktúrájában. E dolgozatban nem elemezhetjük részletesen, hogy a mezővárosok jogi státusza és/vagy adminisztratív centrális funkciója mögött nem állt tényleges gazdasági erő. Csak utalunk rá, hogy a gyenge, lokális korlátozottságú piacfunkció, a fejletlen munkamegosztás miatt a mezővárosok Somogybán nem kedveztek a gazdasági vállalkozásoknak. Az itteni zsidók pedig egyrészt nem is rendelkeztek akkora tőkeerővel, hogy nagyobb volumenű kezdeményezésbe kezdjenek, másrészt a jól prosperáló gazdasági tevékenységeik jellege is többnyire a falvakhoz és a pusztákhoz kötötte őket (1. a hamuzsírégetést). Ezt a szerkezetet nem befolyásolja a népességszám emelkedése és a kézművesek átlagosnál nagyobb száma sem, ahogy erre Bácskai Vera is utal.12 A zsidóknak igazán nem a városok belső életében, hanem szinguláris funkcióik működtetésében lehetett szerepe.

Vagyoni helyzet ésfoglalkozási megoszlás

A szakirodalomban szokás Simon Róbert nyomán a zsidókérdést az egyenlőtlen fejlődés paradigmájaként értelmezni.13 Kissé más összefüggésben ugyan, de ez Somogy megyére kettős értelemben is érvényes. A már túlnépesedett, funkcionálisan és vagyonilag differenciálódott rohonci zsidó közösségből kiszakadt a legszegényebb réteg, és egy szegény megyében próbált szerencsét, ahol a termelés, az egzisztenciateremtés, a vállalkozás lehetőségei rendkívül visszafogottak. Más választásuk azonban nem volt, mert nem bírták a versenyt a tőkeerős nagyvállalkozókkal. A Somogyba betelepült zsidók között Mária Terézia korában nem találunk Oppen- heimerhez hasonló szállítókat és Wertheimerhez hasonló pénzkölcsönzőket. Annak, hogy a tőkeerős zsidóknak sokáig nem volt kifizetődő Somogybán vállalkozni, több oka volt: 1. nem volt jelentős piacközpont és piackörzet; 2. közlekedési nehézségek, az összekötő utak hiánya miatt a szállítás körülményes és költséges; 3- a megcsappant népsűrűség és a differenciálatlan szükségletek miatt nincsen olyan kereslet, ami miatt egy tehetősebb zsidónak érdemes lenne idejönni. Még az 1770-es években is jellemző, hogy sok zsidó csak raktárát tart fenn a megyében, a szomszéd vármegyékből idehozott árukészlettel kereskedik, de családját Rohoncon hagyja.

A vagyoni helyzetről és a foglalkozási megoszlásról szólva külön kell választanunk a Somogybán letelepedetteket azoktól, akik nem laktak itt, de itt kezdenek valamilyen vállalkozásba. Ez utóbbiak bonyolítják le a nagyobb volumenű üzleteket.

8