Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Szili Ferenc: A zsidók kereskedelmi tevékenysége Somogyban a kései feudalizmus időszakában
A ZSIDÓK KERESKEDELMI TEVÉKENYSÉGE SOMOGYBÁN A KÉSEI FEUDALIZMUS IDŐSZAKÁBAN SZILI FERENC Szükségesnek tartjuk bemutatni a XVIII. század utolsó harmadától 1848-ig a megyében élő zsidóság gazdasági, szociális, demográfiai és kulturális viszonyait. Mindezekre választ kaphatunk a rendelkezésünkre álló zsidó conscriptiókból, amelyeket elsősorban a taxa tolerantia - a türelmi adó - befizetése céljából készítettek. A zsidó vallást az állam - mint nem egyenjogú felekezetet - megadóztatta. A diszkriminációnak ez egyik jelensége volt. Rendelkezésünkre állnak még azok a kordokumentumok is, amelyeket személyek, zsidó közösségek írtak, de ismerjük a megye álláspontját is a Flelytartótanácsnak küldött jelentésekből. A XVIII. század közepén Somogy megyében - 1754-ben - mindössze 82 zsidó háztartást írtak össze, amelyben 398 személyt tartottak nyilván.1 Az 1781. évi összeírás szerint e megyében már 290 zsidó háztartást jegyeztek fel, akik Somogy 171 településében szétszórtan éltek, a falvakban és a mezővárosokban egyaránt.2 Egy-egy településen azonban csak korlátozott számban lehettek, részben a szűk felvevőpiac miatt, de az egymással szembeni kereskedelem rivalizálása sem tette lehetővé még a falvakban, de a mezővárosokban sem, a zsidó lakosság nagyobb mérvű népességkoncentrációját. A XVIII. század közepén a megye egyik legjelentősebb mezővárosában, Szigetváron mindössze három zsidó család lakon.3 De a megyeközpontban, Kaposvárott sem éltek többen. Közismert, hogy a letelepedési engedélyt a földesúrtól kellett kérniük, a szabad királyi városokban pedig a városi tanácstól. A személyes ellenszenv azonban nem egyszer fékező erőként hatott. Az 1848. évi összeírás szerint Baranyában 1286 zsidó lakott, Pécsett azonban mindössze 16 fő kapott letelepedési engedélyt, a püspök éberen őrködött a vallás „tisztasága” felett, miközben tetemes károkat okozott a városnak, mivel ezáltal fékezte annak gazdasági fejlődését.4 Noha a mezővárosokban a törvények és a rendeletek szelleméhez általánosságban ragaszkodtak, a zsidósággal szembeni diszkriminációk sorozatos ismétlése azt a gyanút kelti bennünk, hogy esetenként azok kijátszására is sor kerülhetett. Kaposvárott már az 1830-as években Pollák, Käufer és Rechnitz zsidó lakosok háztulajdonosok voltak, házaikat azonban a keresztény lakosokra kebeleztették. Korábban még 1785-ben Pollák Izrael furfanggal vásárolt házat Kaposvárott, és mivel a nevezett nélkülözhetetlen iparos volt, a város földesura, Eszterházy a törvénytelenség felett szemet hunyt, 1818-ban pedig írásban is jóváhagyta a tulajdonjogot/ 55
