Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Andrássy Antal †: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
tetni kell tehát minden igénylőt, hogy olyan lakások bérlését igényelje, mely fizető- képességének, foglalkozásának és társadalmi állásának megfelel.” Az alispán a zsidóbirtokok, ingatlanok használatbavételéről gondoskodva gondnokot jelölt ki az állam érdekének a védelmére. A házak rendben tartása is feladata lesz a kijelölt gondnoknak. A főszolgabírók az igénylők kijelölésekor a gondnok véleményét meghallgatják. A zsidó ingóságok felett azonban az árvaszék dönt, a gondnok meghallgatása után.98 Mindezek jórészt még akkor történtek, amikor tulajdonosaik a különféle kényszerlakhelyeken Magyarországon voltak. 2. A gettólakástól az elhurcolásig Somogyból az első zsidóelhurcolás, illetve kényszerlakhely kijelölés néhány napra a német megszállás után bekövetkezett. A jugoszláv határ közelében lakó zsidók 1944. április 7-én — jelenti a zákányi körjegyző a főszolgabírónak-„a Gestapo rendelkezése folytán a határkörletből eltávolítottak”. Dr. Venetianer Sándor orvost és családját Dombóvárra internálták. Kaposi Vilmosnak, miután a németek megszimatolták, hogy ékszere és pénze van, két napi haladékot adtak. Április 9-én azonban a Gestapo letartóztatta és Nagykanizsára szállította feleségével, özv. Rozenberger Mórné és menye Singer Imréné április 10-ig tartozott elhagyni a községet. „Ez idő szerint még nem tudják hová mennek, kereskedői üzletüket a mai napon a zákányi Hangya veszi át áruraktár-leltár alapján.” A községből még Hochfelder Miksa téglagyári könyvelő harmadmagával április 8-án távozott. Családjából a 16 éves Zsuzsa lányuknak április 4-én sikerült elutaznia, azóta ismeretlen helyen tartózkodott. A többi mintegy 5-6 személyt Kaposvárra, illetve Érsekújvárra irányították. Ugyanez történt a gyékényesi zsidókkal is, akik „az itt állomásozó német határrendőrség felhívására hagyták el a községet.90 Később augusztus elején, amikor a Kaposi Vilmos- féle értéktárgyak után nyomoztak, a zákányi körjegyző képtelen volt a nyomára bukkanni, mivel azt az „akkor itt tartózkodó úgynevezett Gestapo vette át, vette őrizetbe és állítólag beszállította a budapesti központba.”100 A határsávba eső községekből való eltávolítással szinte egy időben történt a baloldali és ideiglenes lakóhelyű személyek összegyűjtése és elszállítása a megyéből. Tabon először április 14-én a zsidók lakásaikat ellenőrizték és a nem állandó bejelentett személyeket letartóztatták. így elfogták Römer Sándornénál tartózkodó pécsi nővérét két gyerekkel, öccsét és annak feleségét. Még aznap egy külön vasúti szakaszban mintegy 20 elfogottat Tabról Siófokra kísértek a csendőrök. Rőmerné - férje munkaszolgálatos több éve - a vasúti állomáson kérdőre vonta a szolgálatot teljesítő B. vasúti tisztet, aki sértő kifejezést használt az elhurcoltakkal szemben. A vasutas által aznap megírt feljelentésben a következők olvashatók: „Rőmerné erre azt a kijelentést tette, hogy én azért vagyok olyan goromba és felületes vele szemben, mert most ő sárga csillaggal van megbecstelenítve,pedig ő már hozott áldozatokat és ezt a csillagot is öntudatosan viseli, és nekem nem áll különösebb nehézségemre, hogy ellene egy koholt vádat szerkesszek és azt ma vádul elfogadják s ellene eljárást indítsanak, ezt az áldozatot is megfogja hozni.”m Rőmernét rövidesen, április 23-án a főszolgabíró ezután ref. (rendőri felügyelet) alá helyezte, Budapestre, a Mosonyi úti rendőrlaktanyába vitték, majd innen került Auschwitzba.102 A Tabról elsőként elhurcolt zsidó személyek között volt Herczog Istvánná Lefkovics Sári 135
