Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Andrássy Antal †: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
(1917—), akit Siófokról rövidesen Auschwitzba vittek, ahol elpusztult Herczog Ignác, Herczog Izsó, Herczog Károly, László Béla, Reizman Jakab, Kallus Manó és Klein Menyhért.103 Ugyanakkor hurcolták el a korábban baloldali tevékenységéért nyilvántartottakat is, köztük Bruck Zsigmond (1891—) géplakatost. Őt a főszolgabíró mint megbízhatatlant a háború további tartamára április elején internáltatta. A fővárosi toloncházból Bruck Nagykanizsára, majd innen rövidesen Auschwitzba került. Alig menekültek meg néhányan az első tabi elhurcoltak közül.104 Április 14-én a Somogyi Újság második oldalán közölte, hogy Nagyatádon 18, Csurgón pedig 24 zsidót internáltak, mivel szabálysértés miatt korábban eljárást indítottak ellenük. Most az internálás a legtöbbnek az életébe került, mivel rövidesen Németországba vitték őket a deportáló vonatok.105 A hatóságok a német megszállókkal közösen a zsidóság megsemmisítésének első fázisára a gettósításra, fokozottabb őrzésükre, mozgásuk teljes korlátozására készültek. Az ún. 1610. ME rendelet „a zsidók lakásával és lakhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról” - április 28-án jelent meg, illetve lépett hatályba. A rendelet 8-10. §-ai alapján történt meg a zsidók összeköltöztetése. 8. § 1. A tízezernél kisebb lélekszámú községekre vonatkozóan a törvényhatóságok első tisztviselője akként rendelkezhetik, hogy a zsidók kötelesek záros határidő alatt az általa kijelölt más községekbe, illetőleg városba átköltözni. 2. Az (1) bekezdés alapján átköltözésre kötelezett zsidók elhelyezéséről új lakóhelyükön a főszolgabíró, illetőleg a polgármester gondoskodik. 3. Az (1) bekezdés alá eső községekben zsidó nem telepedhetik le. 9. § 1. A törvényhatóság első tisztviselője a 8. § alá nem eső községekre, valamint városokra vonatkozóan akként rendelkezhetik, hogy a zsidók a városnak, illetőleg a községnek csak meghatározott részeiben, illetőleg meghatározott utcákban, esetleg kijelölt házakban lakhatnak. 2. Az (1) bekezdésben említett esetben a zsidók elhelyezéséhez szükséges lakásokról községekben a főszolgabíró, városokban a polgár- mester gondoskodik. 10. § A 9. § alkalmazási körében a törvényhatóság első tisztviselője a zsidóknak meghatározott városrészben (utcákban, házakban) elhelyezésével kapcsolatban azt is elrendelheti, hogy nem zsidó személyek a zsidók részére kijelölt város, illetőleg községrészből (utcából, házból) kiköltözzenek.106 Elsőként a határsávban készült terv az összeköltözésre, a gettósításra. Az Új-Somogy 1944. április 28-i száma már közölte, hogy „kitelepítették a zsidókat a somogyi határsávból”. Ebben annyi volt az igaz, hogy a barcsi járásból 306 főt két heti élelemmel, két rend ruhával, valamint a legszükségesebb holmival a barcsi használaton kívüli Unió malomba zártak. Korábban itt a horvátországi menekülteket tartották megfigyelés alatt. Most, mivel kitűnően őrizhető volt, a pécsi csendőrkerületi parancsnok igénybe vette. A barcsi főszolgabíró másnap erről azt jelentette a főispánnak, hogy „az őrizetbe vett zsidók még április hó 26-án az esti, illetve éjjeli órákban a német katonai hatóságnak lettek átadva. Jelenleg - bizonytalan ideig - a barcsi malomépületben vannak elhelyezve.” Ekkor két család Barcson öngyilkos lett, dr. Szabó Ernő körorvos feleségével és Szende Jenőné.107 Szendéné egy hétig viaskodott a halállal, mivel önkívületi állapotban is beszállították a gettóba. A megváltó halál csak május 3-án reggel következett be.108 Még április 6-án az esti órákban lett öngyilkos Kremzir Károly belcsapusztai volt földbirtokos - bérlő, akit vagyonáért, értéktárgyaiért és angol származású feleségéért elsőként zaklatta a Gestapo és a csendőrség. Kremzirt másnap, április 7-én a reggeli órákban felesége követte a 136
