Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)

Andrássy Antal †: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)

dóknak. Az üzletek bezárása előtt Visnyeiné textilárut vásárolt. A nyomozásnál gyanúba került a helybeli földbirtokos is. „A grófi kastélyban történt bizalmas puhatolás szerint nem lehetett megállapítani, hogy nagyobb értékeket, vagy textilárut vittek volna a kastélyba. Ezen körülmény nem is valószínű, hogy fennáll, mert a kastélyban egy német herceg mint örökös lakik és mint német érzésű, valamint zsidó gyűlölő ember nem engedné meg, hogy zsidó vagyont rejtegessenek a kastélyban.” A német hercegre való tekintettel ezután az ügyet gyorsan lezártnak minősítették.63

A német megszállók Somogybán, miközben a gazdag zsidók értékeit, elsősorban arany- és ékszertárgyait megszerezték, a legnagyobb és a legjobban berendezett lakásokba költöztek. A gettósítás előtt Kaposváron már néhány nagyobb zsidólakást elfoglaltak, de május derekától valamennyi elhagyott lakásból elsőként válogattak. A beköltözésük után egy hónappal vettek maguknak annyi fáradságot, hogy számukra a lakást kiutaltassák. Június 15-én a Königsberg örökösök Ezredév u. 5. szám alatti házában a toponári német légügyi (radarállomás) személyzet,az Eszterházy (ma Bajcsy-Zs. u.) utcában a Gestapo, míg a Tisza István utcában (ma Dózsa Gy. u.) a német állomásparancsnokság kapta meg a kiutalást.64 Mindegyik a legtehetősebb zsidók házait foglalta el a teljes bútorzattal egyetemben.

Balatonbogláron a HM útján vették igénybe az SS csapatok és a német Biztonsági Rendőrség részére az öt legnagyobb zsidó villát. A gazdag tulajdonosok közül még április 11-én letartóztatták és elvitték a Franck Miksa és Fia cég tulajdonosát, egyúttal a Gaál Gaszton u. 112. szám alatt lévő házát a németek azonnal lefoglalták6'1 Bélatelepen, mivel olyan méretű villa nem volt, amekkora az igényüket kielégítette volna, a Sirály Szállót német tábori kórház céljára a nyár folyamán elvették.66 Rátették kezüket a németek a zsidóktól elvett egyéb értéktárgyakra is. Rádiókból válogattak, de a hadieszköznek nem mondható, elkobzott legnagyobb három vitorlás hajót is „átvették” a lengyeltóti főszolgabírótól. Ezután ezeket a balatonkenesei német üdülő parancsnokának átadták.67

Az üldözöttek ingó és ingatlanának többsége azonban a helyi jobboldali személyeknek, a koncra leső kispolgári és lumpenproletár rétegnek maradt. A rendszert és a megszállókat kiszolgálók; katonák, csendőrök, rendőrök és a közigazgatás tisztviselői közül sokan az elhurcoltak értékei felett osztozkodtak. A legtöbben az elhurcoltak ingatlanait óhajtották megszerezni. De jelentkeztek zsidó ingatlanokért a fasiszta pártok, társadalmi szervezetek, egyesületek, sőt még az egyházak is.

Miközben a magyar nép többsége elítélte az üldözöttek elhurcolását és értékei elrablását, addig jó néhányan - amikor az áldozatok még itt éltek az országban - igényléseiket meg is szövegezték. Az üldözöttek ingó és ingatlanainak igénylését a lengyeltóti járásban tudtuk figyelemmel kísérni. A fennmaradt 170 igénylés többségét a rendszer alkalmazottai írták. Ebből 118 volt a lakásigénylés (69% ). A járásban a 15 zsidó ipartelepre, üzemre, műhelyre 18 kérelem érkezett, azaz 120%-os volt a műhelyigénylés. 1944. augusztus végéig a járásban a lezárt 69 zsidó üzletre, vendéglőre 26 igénylési kérelem érkezett, azaz összes kérelem 15%-a. A lezárt üzletekre az igénylési kérelem 37%-os volt. Az egyéb kérelemből, melyek között méhes, kerékpár és egyéb tárgyak voltak, összesen 8 érkezett (0,04% ).68

A főszolgabíró 1944. május 5-én járása területén, az 1941. évi XV. te. alapján 410 személyt regisztrált zsidóként, akik közül 15 személyt kivételezettként tartott nyilván.69 Egy hónappal korábban összeállított jegyzék szerint a főszolgabíró járásában még 488 főt írtak össze. Közben az életerős férfiakat munkaszolgálatra hívták be, ami megközelítőleg 80 főt tett ki.70 A 488 fő április 5-én a névsor alapján 140 családot

131