Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Andrássy Antal †: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
esti órákban értesítette vitéz Csukonyi László detektívet, hogy Takács „a zsidók részére ékszert és értéktárgyakat akar vinni Nagykanizsára”. A németek értesítése nyomán léptek akcióba a magyar detektívek és fogták el Takácsot. Az illetőt május hónapban a szolgabíró, mivel az eset még az 1600/1944. ME rendelet megjelenése előtt történt, nem vonta eljárás alá. Viszont a „pénzt és értéktárgyakat őrizetbe vették és átadták a német biztonsági rendőrségnek”.111 Április derekán a somogyvári csendőrőrs „bizalmasan arról értesült” egyik besúgójától, hogy Öreglakon Horváth Lajos villanyszerelő, Horváth József földműves és Gurgel György földműves a „...zsidók által elrejtett árukat rejtegetnek”. Ezért április 20-án 7 óra 30 perctől mindegyikőjüknél egy-egy órás házkutatást tartottak, de a „kutatás eredményre nem vezetett”.5'’ Május 5-én, amikor a bogiári csendőrök a zsidókat razziázták, Szalai Dezső a sógorától textilneműket vett át. A főszolgabíró ezért egy hónapra internáltatta, majd augusztus 25-én a marcali csendőr-szárnyparancsnokság újra két hónapra internáltatta.56 Áprilisban Böhönyén a Boskovitz Lajosnénál szolgáló Németh Györgyné, amikor a nem zsidó háztartási alkalmazottaknak zsidók háztartásában való alkalmazását tiltó rendelet megjelent, és ennek nyomán Némethnének felmondott Boskovitz- né, egyúttal több bőröndnyi holmit adott át volt szolgálójának. Ez a csendőrség tudomására jutott és apjával együtt Némethnét - mindkettő balatonlellei lakos - a főispán május 20-án „zsidóvagyon rejtegetése miatt azonnal internálta”. Némethné a kistarcsai internálótáborból október 9-én szabadult.57 A balatonújhelyi csendőrőrs házkutatási engedélyt kért május 22-én a tabi főszolgabírótól, mivel „bizalmasan arról értesült”, hogy Rabin Zoltán még áprilisban, az Érti testvérek tulajdonában lévő Csibe-telepen több bőröndöt elrejtett. A szolgabíró ezért május 24-én az Érti tulajdonában lévő ingatlanok kutatását engedélyezte.58 A kutatás nem vezetett eredményre. Április 29-én „bizalmas értesülés” alapján a balatonboglári csendőrőrs arról értesült, hogy Madarász Aladárné földbirtokos Ordacsehiben több ládát helyezett el. Ezeket az ispán és a gépész lakásán megtalálta és elkobozta a csendőrség.59 A kaposvári rendőrségre érkezett névtelen feljelentést, illetékességből a zselickisfaludi csendőrőrsnek megküldték, mely szerint Galambos József és Dávid Jánosné lakosoknál zsidó tárgyak voltak elrejtve. A csendőrök június 7-én mindkettő lakását felforgatták minden eredmény nélkül.60 A megye másik részén, a balatonfenyvesi csendőr fürdőkülönítmény besúgója révén arról értesült, hogy Kiss József kertész lakásán „nagyobb mennyiségű zsidótárgyat és ruhaneműt rejteget”. Az egyórás házkutatás itt sem járt eredménnyel.61 Viszont igen megalapozottnak látszott a bogiári főjegyző feljelentése vitéz Újlaky László csendőralezredesnél, hogy Harmath Lajos balatonboglári ácsmester zsidó vagyont rejteget. Harmathnál a csendőrök június 18-án házkutatást tartottak és megtalálták dr. Kaczander Károly bányafőorvos tulajdonát képező értékes szőnyegeket. Harmath ezeket átvételi elismervénnyel 1943 szeptemberében vette át. Különben is Kaczander nem számított zsidónak, így a feljelentő felsült.62 Az antiszemita hangulatot használta ki néhány somogyvári jobboldali egyén is, akik Visnyei Simon vezetőjegyzőt Szathmáry főispánnál zsidóbarátkozás címén feljelentették. A főispán első intézkedése Visnyei áthelyezése és polgáriruhás csendőrnyomozó küldése volt. A 4. nyomozó alosztály szerint Visnyei jó viszonyban volt Steinitz István somogyvámosi földbérlővel, akitől terményt és állatot vásárolt. A lakosság úgy tudta, hogy Visnyei kedvezett a gettóba szállításkor a helybeli zsi130
