Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Andrássy Antal †: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
detektívtestület nem ismerhetett minden zsidót. Ezért az „...ellenőrzés munkájába a város közönségének is bele kell kapcsolódnia. A kapitányság szívesen fogad minden olyan bejelentést, amely felhívja a figyelmet a rendelkezések ellen vétő zsidókra.”17 Sajnos Pilissy felszólítása Kaposváron követőkre talált, mivel számos bejelentés érkezett a sárga csillag nem viselése miatt. Közben minden községben és Kaposváron is készült a zsidók összeírása. Április 4-én jelent meg a belügyminiszter 6136/1944. VII. rés. számú rendelete, amely négy napot adott a zsidó közösségi szervezeteknek, hogy az „összes zsidó személyekről, családtagjaikkal együtt egy névjegyzéket állítsanak össze négy példányban lakhelyük és lakásuk feltüntetésével...”1* Az elkészített listákból a főszolgabíró, illetve polgármester, valamint az illetékes csendőrőrsparancsnok is kapott egy példányt. Ezzel készítették elő a gettósítást, illetve az elhurcolást. A német megszállók a magyar közigazgatási szervek útján elrendelték, hogy minden megyei székhelyen alakuljon meg fővárosi mintára a zsidótanács. Május 4-én a kaposvári zsidótanács bejelentette az alispánnak, hogy „Kaposvár székhellyel megalakult a Magyar Zsidók Kaposvár Központi Tanácsa, mely alá tartoznak mindazok a sárga csillag viselésére kötelezett egyének, akik Kaposvár és Somogy vármegye területén laknak.” A tanács elnöke Mittelman Jenő gyógyszerész, Anti Ödön nagykereskedő pedig a társelnöke lett, míg tagjai dr. Bók Miklós, dr. Simon László ügyvédek és Kardos József és Tarján Kálmán voltak.19 A tanács a hatóságok nyomására többször átalakult. Június 2-án a hatóságokkal való érintkezésre az alispáni rendeletre csak három tagot delegáltak. Vezetőjük Anti Ödön, tagjai: Kárpáti József és Steinitz Imre voltak.20 Május elején a Közellátási Hivatalnak az alispán az 1941. XV. 6. te. alapján összesen 5231 zsidónak számító lakost jelentett. Ebből Kaposváron 2760, vidéken pedig 2471 fő lakott.21 A részkérdéseket is szabályozó rendeletek alapján a Sztójay-kormány a zsidók teljes anyagi tönkretételére törekedett. Valamennyi megélhetési forrásuktól megfosztották őket, állásaikból rövidesen elbocsátották, üzleteiket, műhelyeiket bezárták. A korábbi ingatlanelkobzások után az utolsó anyagi forrásokat is elvették tőlük. A Kaposvári Polgármesteri Hivatal 1944. március 19-től őszig, összesen 157 zsidó jogfosztásával kapcsolatos ügyet iktatott. Először Kaposváron a 210 zsidó lakos telefonjának a kikapcsolására került sor. Március 29-én - néhány napra már - a telefonokra 150 keresztény igénylő volt.22 Április 6-án a csillagviselés első napján, felsőbb intézkedésre, a polgármester utasítást adott egyes zsidó üzletek lezárására és leltározására. Ez folytatódott április 22-én is, amikor további üzleteket és műhelyeket zártak be, illetve vették el kulcsaikat. Június 13-án adta át a polgármesteri hivatalban a városi főjegyző 177 kaposvári üzlet és műhely kulcsát, valamint ideiglenes leltárait a pénzügyigazgatóságnak, mint illetékes hatóságnak.23 A lezárt műhelyek és kereskedések sorában 38 műhely, 118 kiskereskedés és 21 nagykereskedés, illetve üzem volt.24 Májusban a kaposvári ügyvédi kamara 54 ügyvédet törölt nem árja származása miatt tagjai sorából.25 Rövidesen sor került a zsidó orvosokra is. Május derekán az alispán táviratilag kérte a városi tisztiorvostól a zsidó orvosok létszámát, az orvosi rendelőik nyilvántartását pedig a rendőrkapitány. A polgármester szerint Kaposváron 32 nem zsidó és 25 zsidó orvos volt, akik közül 5 ekkor munkaszolgálatos volt.26 Április elején valamennyi zsidó orvost alispáni rendeletre (4154/2/1944. sz. alatt) közszolgálatukból el kellett bocsátani. így csakhamar a csőd szélére került a 126
