Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Szita Szabolcs: A zsidók üldözése Magyarországon 1944-ben
Áprilisban több szállítmányban a pécsi, a szekszárdi, a barcsi zsidóság letartóztatott vezetőit a Bécs melletti Oberlanzendorf internálótáborba szállították. Pécsről harminc asszonyt és lányt is. A házastársak Oberlanzendorfban, a szétválasztáskor látták egymást utoljára, mivel a nők útja innen főképp az Auschwitz-Birkenau-i rámpára vezetett. Ezeket a foglyokat közvetlenül a megszállás után vették őrizetbe. Az eredményes elfogások sorozatában a meglepetés mellett közrejátszott a németek tájékozottsága is, mivel a Duna Gőzhajózási Társaság pécsi szénbányái kitűnő lehetőséget nyújtottak a németeknek ügynökeik foglalkoztatására, legitimálására. Az elfogottakat internálták, a budapesti toloncházba szállították, ezután Oberlanzendorf, onnan Auschwitz-Birkenau vagy Mauthausen következett.9 A gettókba elkülönített vidéki magyar zsidóság összességében rettenetes körülmények között, kifosztottan és a naponta súlyosbodó megaláztatások között várta sorsa alakulását. Sok zsidónak fekhely, takaró sem jutott, az összezártság viszont a folyamatos beszállítások miatt folyamatosan nőtt. A legtöbb gettót élelmiszer- és vízhiány sújtotta, de vécék, mosdók sem álltak rendelkezésre. A megaláztatásban, a nélkülözésben, a gettókban már elkezdődött kihallgatások, verések és kínzások nyomán a gettóbeli öngyilkosságok (nemritkán házaspároké is) mindennapossá váltak. Több helyütt járványveszély, tífusz jelentkezett. Az embertelenség csendőrterrorral nehezített uralma idején helyenként a humánum jelei is megmutatkoztak. Pl. a délnyugat-magyarországi gettózás idején Pór József apátplébános híveivel megszervezte a bonyhádi gettó élelemmel való megsegítését. Plébániáján több üldözöttnek támogatást, ideiglenes menedéket nyújtott. Ezek a cselekmények nem nélkülözték a veszélyt. A barcsi zsinagógába zsúfolt zsidó ismerőseihez Thassy Jenő honvéd főhadnagy segítési céllal közelített. A gyűjtőhelyet parancsnokló csendőr százados „büntetésképp” Thassyt közéjük zárta. Többórás fogvatartás és fenyegetések után, éjszaka engedte aztán szabadon. Dél-Magyarországon a pokol tornáca előtt a szabadkai gettóból sikeres gyermekmentés történt. A kertvárosi gyűjtőhelyen Matyasovits Istvánnétól zsidó ismerősei azt kérték, hogy helyettük az éhezés hatására ért négy hónapos csecsemő számára adja a hozott mézet. Az embertelen körülmények láttán - az addig ismeretlen édesanya kérelmére - Matyasovitsné nyomdász férjével együtt úgy döntött, hogy Kohn Péter csecsemőt kihozzák. A bátor tett után a szabadkai árvaszék egy emberséges tisztviselője azonnal örökbefogadási okiratot készített. A Szent Teréz Plébánián a gyermeket június 28-án megkeresztelték. Az iratokkal biztosították életét és sikerrel megmentették.10 A gettókban szorongó zsidók sok helyütt a háború végéig tartó internálás, valamilyen hazai mezőgazdasági munka reményében és más, a napi nyomorúságot feledtető álhírekbe kapaszkodtak. Közben május 4-én és 5-én a bécsi Rennwegen a legnagyobb titokban szállítási egyeztető konferenciára ültek össze a Német Birodalmi Vasút (DR), a szlovák és a magyar vasutak, az SS és az SD illetékesei. Eichmann „szakemberei” közül Budapestről Franz Novak SS-Hauptsturmführer, szállítási szakértő volt ott. Úgy határoztak, hogy a magyarországi „áttelepítéskor” napi négy deportáló szerelvény indítása és továbbítása kivitelezhető. Döntöttek a vagonigényről, vasúti szaknyelven a „tengelyekről”. A szállítási tervet rögzítő táblázatban az indulási hely, a vonatok száma, a menetvonal, a menetidő és a célállomás konkrét nap megnevezése nélkül szerepelt. 116
