Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Szita Szabolcs: A zsidók üldözése Magyarországon 1944-ben
A ZSIDÓK ÜLDÖZÉSE MAGYARORSZÁGON 1944-BEN SZITA SZABOLCS 1944. március 12-én Adolf Hitler német birodalmi vezér és kancellár parancsára megkezdődött a Wehrmacht Margarethe I. fedőnevű hadműveleti tervének kivitelezése. Célját a Nagynémet Birodalom érdekei elleni magyar „árulás” megelőzésében, az „Endlösung”1 magyarországi megvalósításában határozták meg. Horthy Miklós kormányzó - Hitler meghívására - Klessheimbe a terv ismerete nélkül utazott. Visszatértekor Budapestre azonban már nemcsak erről tudott, hanem a német csapatok inváziója valósággá vált. A következőben a vidéki zsidóság deportálásának meghatározó mozzanatait foglaljuk össze. A zökkenőmentesen, a szervezett ellenállás legcsekélyebb jele nélkül végbement német megszállás után - mint Magyarországon általában -, az addig viszonylagos biztonságban élt magyar zsidók közül is sokan azt hitték, vagy inkább abba a hiedelembe kapaszkodtak, hogy ha időt nyernek, életet nyernek. A megszálló csapatokkal érkezett Eichmann-kommandó azonban haladéktalanul megkezdte Budapesten a „végső megoldás” magyarországi fejezetének lebonyolítását. Adolf Eichmann SS-Oberstrumbannführer és stábja eltökélte, hogy a magyar zsidóság „áttelepítését” a leggyorsabban és legradikálisabban - egy „második Varsó” nélkül - teljesíti. Mauthausenból Hegyeshalmon át Eichmann-nal Budapestre érkezett (a kommandóban rangidős) Hermann Krumey SS-Oberstrumbannführer, Franz Abromeit, Bethke, Anton Burger, Theodor Dannecker, Franz Novak, dr. Otto Hunsche, Wilhelm Schmidtsiefen, dr. Siegfried Seidl, Dieter Wisliceny SS-Hauptsturmführer, valamint Ernst Girczik SS-Obersturmführer, Richard Hartenberger SS-Untersturm- führer, Werner (Willi) Lemke SS-Hauptscharführer, Eduard Neumann, Leopold Richter, Wilhelm Vrtoch SS-Oberscharführer, továbbá ötven alacsonyabb rendfokozatú SS és segéderő.2 A megszállók szinte korlátlan rendelkezési jogot szereztek a magyar zsidóság felett. Hermann Krumey az izraelita hitközség budapesti vezetőivel közölte: a magyar kormánnyal való megegyezés értelmében a németek veszik át a zsidók ügyeiben a kizárólagos intézkedést, amire ő és társa, Dieter Wisliceny kapta a megbízatást. A Magyar Izraeliták Országos Irodája védelemért fordult a Miniszterelnökséghez, ahonnan március 20-án a rendőrség közvetítésével az a válasz érkezett, hogy „amit a németek kívánnak, teljesíteni kell”.3 Horthy kormányzó klessheimi engedményei értelmében a magyar kormányhatóságok a „zsidónak tekintendő” magyar állampolgárokat kiszolgáltatták az SS-nek és a Gestapónak. 113
