A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

I. fejezet. Előadások - Mészáros Károly: A Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nézetei az ipar szocializálásáról 1918-1919-ben

gári forradalom van napirenden. E helyzet megítéléséből következően a Szociáldemokrata Párt vezetősége a kapitalizmus reformját, a kapitalizmus fenntartásával gondolta végrehajtani és szélkifogó taktikát alkalmazva a bolsevikoktól kölcsönzött államkapitalizmus megvalósításának ígéretével10 igyekezett leszerelni a Kommunisták Magyarországi Pártját. Igen ám, de a Szociáldemokrata Párt vezetői, — s ez alól február végéig a baloldali szociáldemokrata vezetők sem voltak kivételek, — a burzsoá államkapitalizmus mellett agitáltak, azt hirdették, hogy e kulcsfontosságú vállalatokat a polgári kormány megváltás ellenében sajátítsa ki.17 Mindezt a munkásosztály leszerelésére, a Kommunisták Magyarországi Pártja agitációjának paralizálása érdekében tették a szociáldemokrata vezetők. A Szociáldemokrata Párt vezetőinek álláspontja, vagy mondhatjuk úgy is, manővere, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a Kommunisták Magyar- országi Pártja a hatalom meghódítása előtti, tehát a Tanácsköztársaságot megelőző időszakban teljesen elejtette a proletárdiktatúra utáni államkapitalizmust, mint a szocializmusba való átmenet egyik fő formáját.

A második ok, amiért a Kommunisták Magyarországi Pártja a nagy- és a középipar megváltásnélküli forradalmi kisajátítását hirdette az volt, hogy a szociáldemokrata párt vezetői a Károlyi-kormány valamennyi tervezett, vagy tényleges intézkedését a termelés szervezése vagy irányítása terén, a szocializmus felé tett lépésként propagálták.18 És ez alól a párt jobboldali ismert vezetője, Garami Ernő sem volt kivétel.19 Ezt tették a párt vezetői, amikor a Károlyi-kormány a badinyereség-adó és a vagyonadó bevezetését vette tervébe, amikor az üzemi választmányok alakításáról szóló kormányrendelet megjelent, amely a munkások számára tanácsadó jogot biztosított az üzemekben. Ezt tették akkor is, amikor a kormány a kartellekkel, a cukorgyárosokkal, a malomtulajdonosokkal a profit biztosítására vonatkozóan, a profit felső határában megegyezett. De lehetne tovább sorolni ezeket a példákat.

Az elmondottak után vizsgáljuk meg azt a gyakorlati okot, amely miatt a Tanácsköztársaság a lenini tervtől eltérő úton járt a szocialista gazdaság megvalósításában. 1918—19 fordulójától a szocialista forradalom érlelődését jelezve, gyárfoglaló, vagy más szóval üzemszocializáló mozgalom bontakozott ki Magyarországon.

Ez a mozgalom 1919. januárelején kezdődött. A budapesti Ganz Villamossági Gyár munkásai behatoltak az irodákba, eltávolították az igazgatóságot, 12 tagú felügyelő bizottságot választottak és átvették a gyár vezetését. Ezzel egyidőben ugyanez történt a Budapesti Fegyvergyárban, majd pár nappal később a csepeli töltény-gyárban is. 1919. január folyamán hasonló lépésre került sor a Vulkán-gépgyárban, a Schlick— Nicholson gép-, vagon- és hajógyárban, a Magyar—belga fémipari gyárban, az Első Magyar Csavargyárban, az Óbudai Hajógyárban20 stb. A példák sorát lehetne tovább folytatni.

Februárban és márciusban tovább terjedt ez a mozgalom, s átcsapott a vidékre iis: a bihari, az egercsehi szénbányákra, a debreceni élelmiszerüzemekre, a Kaposvári Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság üzemeire, .köztük a Kaposvári Cukorgyárra is, a Sopron—Graz-i vasgyárra,21 hogy csupán a legjelentősebb példákat említsem.

38