A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

I. fejezet. Előadások - Mészáros Károly: A Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nézetei az ipar szocializálásáról 1918-1919-ben

pénzintézeteket is.“ Végülis nem ilyen módon nyert megoldást ez az ügy. A bankokról és pénzitézetekről megjelent rendelet nem köztulajdonba vételről, hanem annak előkészítéseként, az ellenőrzés bevezetéséről beszélt.11 A bankok és pénzintézetek államosítására, amint ezt Varga Jenő, a Tanácsköztársaság egyik népbiztosa megírja, azért nem került sor, mert a külföldi tőkének igen nagy volt a részesedése a magyar bankokban és pénzintézetekben, a bankok államosítása az egyébként is elszigetelt helyzetben lévő Magyar Tanácsköztársaság számára felesleges diplomáciai bonyodalmakat okozott volna egy olyan időszakban, amikor amúgyis fegyveres támadásra készült az antant.“ A Tanácsköztársaság számára az ellenőrzés felért azonban egy államosítással. Tudniillik így is elérte a tanácskormány azt, amit akart: a Tanácsköztársaság vezette a bankokat, és használta fel a bankokat a modern gazdasági élet idegdúcait, ahogy Lenin nevezte, a szocialista gazdaság kiépítésére és vérkeringésben tartására.

A fentiek alapján tehát elmondhatjuk, hogy a Tanácsköztársaság mind az ipar, mind a bankok vonatkozásában más, merészebb, gyorsabb utat járt, mint Szovjet-Oroszország.

Feltehetjük a kérdést, miért történt ez így Magyarországon? Lenin szavaival szólva, először a következőket lehetne erről mondani: Magyar- ország kulturáltabb ország és ennek következtében jobban, sikeresebben építheti a szocializmust: »... addig, míg mi a munkásellenőrzéssel kezdtük és csak fokozatosan tértünk át az ipar szocializálására, Kun Béla a maga tekintélyével abban a biztos tudatban, hogy óriási tömegek állnak mögötte, egyszerre életbe tudott léptetni egy olyan törvényt, amely szerint Magyarország minden kapitalista ipari vállalata társadalmi tulajdonba megy át.. ,«13 »... Ebben a kulturált országban, figyelembe veszik az orosz forradalom minden tapasztalatát, keményen végrehajtják a szocializálást és annak következtében, hogy a talaj jobban elő van készítve, tervszerűbben és sikeresebben épül a szocializmus.«’4

A Lenin által mondottak mellett, két fontos körülményre, egy elméleti és egy gyakorlati kérdésre kívánok még rámutatni. Az elméleti kérdésről szólva el kell mondanom, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja a Tanácsköztársaságot megelőző hónapokban hangot adott a munkásellenőrzés bevezetésének, követelve, hogy a munkástanácsokon keresztül vezessék be a munkások, az üzemek és a termelés ellenőrzését. Ezzel készüljön fel a munkásosztály a hatalom átvétele utáni munkásigazgatás megvalósítására.15 A Kommunisták Magyarországi Pártja azonban, — s ezt hangsúlyoznom kell — nem szállt síkra a hatalom átvétele utáni, tehát a proletárdiktatúra viszonyai közötti államkapitaliista útért, hanem egyértelműen a nagy- és középipar megváltásnélküli forradalmi kisajátítását követelte.

Miért nem akarta a Kommunisták Magyarországi Pártja az államkapitalizmust, miért nem beszélt a párt az államkapitalista útról, mint lehetőségről? Két okból: elsősorban azért, mert a Szociáldemokrata Párt, mint a Károlyi-kormányban résztvevő párt a forradalom polgári keretek közötti megtartását hirdette, mert úgy ítélte meg a helyzetet — már tudniillik a Szociáldemokrata Párt vezetői —, hogy Magyarországon pol37