A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
I. fejezet. Előadások - Hajdu Tibor: Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei
Valóban emberfeletti erőfeszítéseket tettek a hátralevő hetekben a diktatúra megszilárdítására, a hibák kijavítására, a pénzügy, a kereskedelem, a közellátás, a lakáshelyzet megreformálására, az államapparátus megtisztítására. Jellemző, hogy a földosztás kérdése a Vörös Hadsereg hadtestparancsnokai részéről vetődött fel, akik megismerték a harcok alatt a katonaruhát viselő parasztok gondolatvilágát. Szántó Béla írja le, hogy június végén összetalálkozott az ő szovjetházbeli lakásán Kun, Böhm, Landler és Stromfeld. Landler a tömegbázis kibővítésének útját kereste állandóan: miután a nemzeti zászló visszaállítására tett javaslatát az előző nap elvetették, »már elállt ettől és ekkor, ezen az összetalálkozáson új ötlet merült fel benne. Azt javasolta, hogy a tiszteknek adjunk egy házhelyet, a paraszt katonáknak pedig adjunk néhány hold földet«, hivatkozva az orosz és a francia forradalom példájára. »Kunnal vitatkozva kijelentette, hogy őt ebben a pillanatban nem érdekli, hogy elvi szempontból helyes a földosztás vagy sem — őt most a proletárdiktatúra megmaradásának kérdése érdekli.« Kun, aki akkor vitatkozott Landlerrel, évekkel később maga is elismerte: »Magyarországon a mezőgazdasági lakosság nyomására kénytelenek voltunk a szabadon álló telkeket házhelynek szétosztani és meg vagyok győződve arról, hogyha megtartjuk a hatalmat, kénytelenek lettünk volna a földet is felosztani, ahogy ez Oroszországban történt.« Régebben szokás volt a forradalom hibáit különböző vezetői, elsősorban legkiemelkedőbb alakja: Kun Béla bűnéül felróni, illetve azt bizonygatni, hogy tapasztalatlanok voltak, nem tanultak eleget. Lehetséges, hogy a Tanácsköztársaság egyes vezetői személyesen valóban »fejlődtek« később. A történelem általában azt bizonyítja, hogy az igazi nagy forradalmak kiváló vezetőket állítanak előtérbe, akiknek egy része idővel esetleg elpusztul vagy az ellentétek, egyéb okok miatt félrevonul és a békésebb körülmények között helyükre kerülők többsége inkább végrehajtó, szervező, mint kezdeményező. Akárhogy is van, bizonyos, hogy a Tanácsköztársaság vezetői, néhány kivételtől eltekintve, kiváló emberek voltak. Minél jobban megismerjük a Tanácsköztársaság építőmunkájának részleteit, annál nagyszerűbben bontakozik ki az a hatalmas romboló és építő munka, amelynek más körülmények között a kitervelésére is kevés lett volna 133 nap. A valóban nem csekély hibák az első hetektől eltekintve óriási és egyre növekvő külső nyomás következményei — ez a nyomás Toppantotta végül össze a magyar Kommünt a vereség »belső« okait is elmélyítve. A forradalom hatalmas energiákat szabadított fel. Elsősorban a forradalmi nép alkotó erejét, de a társadalmi haladás szolgálatába állította a forradalommal szimpatizáló vagy éppen csak mindenkori kötelességét becsülettel teljesítő értelmiséget is. Különösen a kultúra területén volt ez így, hiszen a 67-es polgárosulás itt hagyott meg legtöbbet a feudalisz- tikus felfogásból s a kultúra terén fonódtak össze leginkább a két forradalom feladatai. Nem véletlen, hogy a közoktatásügyi tárca volt az egyetlen, amelv március 21-én sem cserélt gazdát. Minden területnek 30
