A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

I. fejezet. Előadások - Hajdu Tibor: Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei

megvolt a maga vezérkara és az évszázados elmaradást orvosló program­ja, amelyet felajánlott a forradalomnak. A Tanácsköztársaság gazdasági életének vizsgálata eléggé elmaradt, bár vannak értékes publikációk. Ügy vélem, e hiány pótlása során nél­külözhetetlen lesz a hozzáférhető termelési adatok összegyűjtése, de még­sem ez a legfontosabb, hiszen gazdasági téren négy és fél hónapra első­sorban a tulajdonviszonyokban és az organizációban beállott változások, másodsorban az elképzelések és tervek, csak harmadsorban az átmeneti­nek tekinthető termelési eredmények a jellemzőek. 'Annál inkább, mert a termelést gátló körülmények, a nyersanyag és szénhiány, az áttérés a ha­digazdálkodásról a béke-termelésre, az infláció, általános gazdasági vál­ságra vezető európai jelenségek voltak. A magyarországi sajátosságok kö­zül is első helyen áll a háború és az antant blokádja. Természetesen adódik a Tanácsköztársaság és Szovjet-Oroszország gazdaságpolitikájának összehasonlítása. Ennek kapcsán már régebben is felmerült a kérdés, hogy a Tanácsköztársaság gazdasága megfelel-e a ha­dikommunizmus ismérveinek? Nézetem szerint a Tanácsköztársaság gaz­daságában feltalálható sok rokon vonás az oroszországival, de hadikom­munizmusról mégsem beszélhetünk. Egyrészt nem volt szükség rá: nem volt olyan rlagy az ínség, másrészt nem volt lehetséges: a külső nyomás és a belső ellenforradalom ereje, a munkás—paraszt szövetség gyenge­sége a javak elosztása terén nem tett lehetővé hasonló radikalizmust. An­nál gyorsabb volt a szocializálás üteme, nemcsak a rendeletekben, de még a természetszerűleg valamennyire elmaradó végrehajtásban is. Tehát ha­dikommunizmus helyett pontosabb a szocializmus haladéktalan, ugrás­szerű megvalósításának gazdaságpolitikájáról beszélni. Befejezésül néhány olyan feladatot említenék meg, amelyeknek el­végzése jórészt még előttünk áll. Miután a párttörténet, a hadtörténet, a külpolitika feltárása terén jelentős eredményeket értünk el, ideje lenne tüzetesebben megvizsgálni a forradalom belső struktúráját, túlmenve az olyan általános fogalmakon, mint a munkásosztály vagy kispolgárság, sokoldalúan, a történeti szociográfia eszközeit is igénybe véve tisztázni a magyarországi társadalom szerkezetét és mozgását, megalapozva mind a politikai irányzatok bázisának pontos meghatározását, mind az életmód, az életszínvonal, a termelési mód alakulásának részletes és összetett vizs­gálatát. Különösen a falusi és városi kispolgárság összetétele áll még tisz­tázatlanul előttünk, néhány érdekes kezdeményezés után is. Meg kellene vizsgálni a társadalom politikai arculatát alapvetően meghatározó ter­melési viszonyok mellett az olyan más tényezők érvényesülésének ará­nyát, mint a nemzeti, vallási struktúra, az állam pontos helyzete az adott társadalomban, konkrét helyzetekben létrejövő ideiglenes erőcsoportok kialakulása. A helytörténetírás művelése hozzájárulhat ehhez és más kér­dések megoldásához is, ha sablonok vagy kuriózumok felvázolása helyett az általános és a konkrét, a szándék és a megvalósulás viszonyának tu­dományos vizsgálatára törekszik. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom