A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben
ferenciálódás és a felügyelőség tevékenységének kettőssége következtében tehát a hatáskörök rövidesen megoszlottak. A politikai jellegű ügyek vitelét és a felsőbb szervekkel való kapcsolatot változatlanul a gazdasági felügyelő tartotta kézben, a belső tevékenység, a gazdaságok vezetése pedig fokozatosan a járási számtartási felügyelő, Horgas János kezébe került. Június közepétől pedig szinte minden gazdasági tevékenységet a számtartás irányított. Ezzel egyidőben fokozatosan kiépült a járási ellenőri szervezet is: első lépésként ideiglenes megbízatással járási juhászati felügyelőt neveztek ki.“ Ez a járási ellenőri szervezet azonban komoly súlyra nem tudott szert tenni, feladatát az egyes gazdaságokban kinevezett, vagy a megyei illetőleg országos hatóságok által delegált ellenőrök látták el. A szocializált mezőgazdasági termelés alapját, azt a bázist, amire a járási felügyelőség is ráépülhetett, a hét főintézőségbe tömörült gazdaságok adták. Az egyes gazdaságok szervezeti felépítése hű tükre vdlt a mezőgazdaság átalakulásának. Amint arra már utaltunk is, a március 21-e előtti szocializálás, annak spontán jellegéből következően olyan demokratikus tendenciákat Ígért, amelyek aztán március 21-e után nem tudtak érvényesülni. A március derekán létesült Ügyviteli szabályzat tervezet a gazdaság irányítását a tagok együtteséből választott direktóriumra akarta bízni. A direktóriumnak kellett volna azokat az általános kereteket felvázolni, amelyek között az intéző szakmai tevékenysége folyhatott volna. A demokratizmus ilyen érvényesülése nyilván országos igényből fakadt, és a bizonyos fokú önigazgatás gondolata nem volt idegen az országos szervek számára sem. A Szocializált Gazdaságok Országos Központja a megyei központhoz küldött 9/1919. jog. ü. o. számú július elején kelt utasításában így ír: »... a termelőszövetkezetek épületei és ezen épületekben foglalt lakások és istállók sorsa felett mindenkor a termelőszövetkezet intéző bizottsága dönt.«''3 A demokratizmus érvényesítése azonban a kényszergazdálkodás következményeiből eredően csak óhaj maradhatott. Jobban tükrözi a gazdaságban kialakult tényleges helyzetet egy április 15-i felügyelői állásfoglalás, amely határozottan leszögezi, hogy »a szövetkezeti tagoknak a gazdaság vezetésébe semminemű beleszólása nincs, a bizalmi testület is csak ellenőrzi a gazdaság szellemi vezetőjének — tehát az intézőnek — minden ténykedését, a munkálatok mikénti keresztülvitelére azonban semmi irányban rendelkezési joga nincs.«“ A belső kontroll kizárása mellett fokozatosan megszűnt a helyi politikai szervek elenőrzése is,43 és így az intézők áprilistól kezdődően csorbítatlan jogkörrel vehették kézbe a rájuk bízott gazdaságok irányítását. Az intézői jogkör kiterjesztésével egyidejűleg csökkent a választott bizalmiak súlya.1“ Ténylegesen csak a bérek kifizetésénél, eladásoknál vételeknél, mázsálásoltnál kellett jelen lenniök. Szerepük így elsősorban nem a gazdasági alkalmazottak érdekvédelme, hanem az esetleges intézői visszaélések ellenőrzése volt. A gazdaságok tulajdonképpeni vezetői tehát az intézők voltak. A sok szempontból kizárólagos1 hatáskörük fontossá tette személyüket, politikai beállítottságuk meghatározta az egyes gazdaságok egész működé171
