A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kávássy Sándor: A földmunkások és kisgazdák országos szövetségének tevékenysége Somogybán 1918-1919-ben

hány jelenlévőt, akik le akarták rombolni a telefont, hogy ezzel útját egyengessék Pillninék ostoba terveinek. Ennek hatása alatt zavar támadt, melynek a szerencsétlen Szabó Gyula áldozatul esett. A vörösőnök néhány perc alatt meghiúsították a kísérletet. A karhatalmi parancsnokság az eset következtében erélyes és határozott intézkedéseket tett. A puccs részvevői közül többet letartóztattak.«ss

Ha pontos képet akarunk az eseményről, túl kell lépnünk az egykorú cikkíró egyszerűsítő leírásán, és a források komplex vizsgálata alapján kell azt megközelítenünk.

Ennek alapján pedig a következő kép áll össze: mialatt a megye vezetői (Latinca, Tóth Lajos, Kovács Miksa) a Tanácsok Országos Gyűlésén voltak, Orbán István, aki ekkor pélnztári ellenőrként működött, június 22-én délelőtt a Honvéd-laktanyában lévő Munkásotthonba gyűlésre hívta össze a földmunkásokat, hogy a »pénz. ..« dolgában megnyugtassa őket.89 Hogy a lavina már a délelőtti órákban megindult, arra az idézett híradás első mondata is világosan utal (hiszen arról szól, hogy délután már »megtévesztett és félrevezetett emberek« gyűltek össze), de ezt támasztja alá Gyönffy Antal visszaemlékezése is, amelyből az derül ki, hogy dél körül járhatott az idő, amikor a parlament előtt Böhm Vilmossal folytatott beszélgetését a lélekszakadva odaérkező Kovács Miksa azzal szakította félbe, hogy azonnal Kaposvárra kell utaznia, mert ott ellenforradalom ütötte fel a fejét.00 Erre utal, hogy délután 5 óra után már Tóth Lajos is Kaposváron volt, ami a közlekedési viszonyokat tekintetbe véve, nem lett volna lehetséges, ha már dél körül a kaposvári zavargásokról értesítést nem kap. Nos, visszatérve az eseményekre: Orbán István vallomása szerint a gyűlésen »tudatva lett a megjelentekkel, hogy azért nincs (ti. só és ruha — K. S.), mert a kommunista vezérek eldugták«.91 Egy másik forrás szerint az ellenforradalom azzal agitált, hogy só, gyufa és mindenféle ipari termék bőséggel van, csak »nem akarják kiadni, mert kell a zsidóknak«."1 Hogy ki, illetve kik vetették a tömeg közé az ellenforradalmi jelszavakat, az a forrásokból nem derül ki, pontosabban a források személy szerint nem nevezik meg, mintahogy arról is nehéz pontos képet alkotni, hogy tulajdonképpen mi is történt azután. Az egyik forrás szerint a felizgatott tömeg megtörte a szesztilalmat, a városban »kinyitották a vendéglőket«.93 Amennyiben helyesen értelmezzük forrásainkat, ezt követte a fent idézett délutáni gyűlés, és valószínűleg ekkor csatlakoztak az építőmunkások. A gyűlésen a tömeg »a kenyér, a hús, fa, szén, petróleum, s más egyeb«-ek hiánya miatt elégedetlenkedett,91 és azt követelte, hogy »a termelőszövetkezetek készleteit azonnal bocsássák közre«.90 Hogy a tömeg felzendítésében milyen szerepet vitt az idézett közleményben említett Pillni, arra választ adni nem tudunk. Később, az elítéltek névsorában az ő nevét nem látjuk szerepelni.94 A fellázadt tömeg már cselekedni készült, amikor — Hamburger Jenő szavai szerint — »a veszély legsúlyosabb pillanatában« hazaérkezett Tóth Lajos. »Keresztülfurta magát a tömegen. Rohant telefonálni katonaságért.« Ekkor a tömegből előlépett egy téglásmester (az idézett tudósítás szerint Szabó Gyula, levéltári iratban: Szabó Ferenc)96/a., és el akarta vágni a telefondrótot. Tóth figyelmeztette: »Ha a telefondróthoz hozzá147