A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kávássy Sándor: A földmunkások és kisgazdák országos szövetségének tevékenysége Somogybán 1918-1919-ben
nyul.« »A figyelmeztetés nem használt, és a téglásmester holtan bukott le a padlóra.«97 Az odaérkező karhatalom és katonaság véget vetett a megmozdulásnak, foganatosította a letartóztatásokat. Még aznap, vagy talán a következő nap, befutott Kaposvárra Vörös János, aki Latincától felhatalmazást kapott a »városban lévő karhatalmak« és az »összes hatóságok« feletti rendelkezésre.98 Vörös János Kaposvár területére statáriumot, kijárási és csoportosulási tilalmat rendelt el.99 (A Kaposvárra érkező Vörös János minden bizonnyal azonos volt azzal a Vörös Jánossal, aki a fronton elkövetett bűncselekmények megtorlására létrehozott Katonai Forradalmi Törvényszéknek volt elnöke.)1" Következő napokban hozott határozatukban a kaposvári szakszervezetek a megmozdulást, mint a »kocsmárosok, disznókereskedők által félrevezetett építőmunkások és földmunkások ellenforradalmi gyűlését« ítélték el.1“1 A sajtóbeszámolók szintén a burzsoá elemek vezető szerepét hangsúlyozták: »népcsalásból élő vigécek, potrohos disznókereskedők, belébűzlött nag'yparaszt-burzsoák sürögtek, forogtak, bolondították a félrevezetett csődület között«102 — olvashatjuk az egyik egykorú cikkben. Hamburger később, mint a »kisgazdák«, »Nagyatádi Szabó és Novák János hívei«-nek és az »ellenforradalmi csőcselék« megmozdulására emlékezik vissza.103 Nem kétséges, hogy ami június 22-én Kaposvárott történt, ellenforradalmi megmozdulás volt. Az sem kétséges, hogy a háttérben a burzsoázia kezét kell keresnünk, világosan utalnak erre a megmozdulás an- tikommunista és antiszemita jelszavai is. Tényként kell azonban leszögeznünk, amit imár az egykori bírósági tárgyalás alkalmával is egyértelműen állapítottak meg, hogy olyan ellenforradalmi megmozdulás volt, amelynek az volt a »jellemző vonása, hogy magukat öntudatosnak vallott proletárok vettek benne részt«, és a vádlottak padjára is olyanok kerültek,« akiknek, mint öntudatos proletároknak nem ott lett volna a helyök.«104 Világosan utal a szervezett munkásság szerepére, hogy idézett határozatukban a kaposvári szakszervezetek is arra kérték a vezetőséget, hogy a »proletárdiktatúrát, ha kell, még a proletárokkal szemben is megvédelmezze.«105 Jellemző végül, hogy még június 22-én, egy katona azt a hírt vitte Jutára, hogy a »a szocialisták kiverték Kaposvárról a kommunistákat.«106 Arra is találni utalásokat, hogy a megmozdulást a Vörös Őrség is támogatni kívánta.107 Nincs csodálnivaló benne, hogy a megmozdulás, melyben a városi és a falusi proletariátus egy része maga emelt kezet vezetőire, a vezetők körében is zavart támasztott. Latinca állásáról lemondott,108 a vezetés valójában Vönöls János kezében volt, aki csak július 7-én vagy 8-án hagyta el a várost.1" Latinca felmentésére nem került sor, július 7-én viszont a pártvezetőség nyújtotta be lemondását. Bár a vezetőség lemondását a szakszervezeti funkcionáriusok nem fogadták el,110 a megrendülés, amit június 22-e támasztott, nem múlt el. Mint az az idézett forrásokból kitűnik, a június 22—i megmozdulást elsősorban a gazdasági nehézségek váltották ki. Komplex és a jelenségek elmélyült részletes elemzésére volna szükség, hogy erre a tényre és az ismertetett eseményekre magyarázattal szolgálhassunk. Minthogy erre ku148
