A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kanyar József: A Somogy megyei iparigazgatás és a szocializált ipari üzemek 1919-ben
munkákra való alkalmazását. így irányították mezőgazdasági munkára a csurgói lengyár két lakatossegédjét,105 és a kaposvári Rózsa-féle gyár 10 munkásnőjét július 21-én.'06 A Termelési Biztosság következetesen munkálkodott az üzemek termelékenységének a fokozásán. Többször leszögezte: »Az államnak az az alapelve, hogy csak olyan vállalatokat támogat és tart fenn, amelyekre nem fizet rá. amelyek rentabilisek.«107 Ezért volt egyik legsürgősebb feladata a munkafegyelem megteremtésének a kérdése. A szakszervezetek bevonásával sürgette a munkateljesítmény minimum megállapítását, s — ahol szükséges — a büntető szankciók bevezetését.™ Hasonló intézkedés bevezetésére ösztönözte a Kerületi Ipari Termelési Tanácsot is a Szociális Termelési Népbiztosság.109 A ráfizetéses, az improduktív termelés és a túlzott adminisztráció gondjával foglalkozott a Kerületi Népgazdasági Tanács július 9-i ülésén is, amelyen a malmok szükségessé vált egyesítését határozta el. Az egyesítés nemcsak a bürokrácia elleni védekezés, hanem a deficites termelés eltüntetése érdekében is történt.110 Július 9-én, a Kerületi Népgazdasági Tanács rendkívüli ülésén, Kálmán József kerületi termelési biztos, határozott és erélyes hangon foglalkozott a munkafegyelem és a minimális munkateljesítmény kérdéseivel. Saját tapasztalataira hivatkozva kendőzés nélkül beszélt az üzemekben itt-ott még mindig meglévő munkafegyelem hiányáról. Az ülés jegyzőkönyvében jellemző sorokat olvashatunk a termelés objektív és szubjektív akadályairól. A politikailag képzetlenebb munkások naiv illúzióiról, a munkásosztálynak »uralkodóosztállyá« válásának félreértéséről, az ellenforradalmi propaganda nap mint nap rombolta rnunkás- öntudathiányról az alábbi sorok árulkodtak: »A tudás hiányának tudható be minden fegyelmi vétség, minden tett, ami a proletariátusra nézve káros, minden, ami a munkát nehezíti. Ezzel szemben áll a burzsoázia intrikája és konkolyhintése, amellyel a munkásság még nem tudott szembeszállni, sőt a munkásság egy öntudatlan részében az elhintett magvak is jó talajra találtak.« Majd a munkafegyelem tárgyalására került a sor: »^Mennyiben mutatkozik a munkafegyelem hiánya? Ez látható elsősorban a munkások teljesítőképességének csökkenésében. A munkásság teljesítőképessége nem éri el azt a fokot, amelyet el kellene érnie. Ha a múltban lehetséges volt az, hogy a munkás szinte ereje megfeszítéséig dolgozzék, miért nem dolgozhatnék ma annyit, amely minden nagyobb erőfeszítés nélkül lehetséges. Sajnos azonban egy-két üzem kivételével ezt a fokot sem érjük el. Nem ismernek a munkások fegyelmet azon munkás társaikkal szemben sem, akik az ő munkájukat irányítják, akik tehát tudásuk következtében hivatva vannak tevékenységüket irányítani. Szabotálnak a termelőbiztos, a munkástanács és a közönséggel szemben, amely állapotnak azonnali megszüntetése múlhatatlanul szükséges.«111 A termelési biztos a konkrétan felmerült problémákkal kapcsolatban a következőket javasolta: »Mondja ki az intéző bizottság azt, hogy 109
