A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kanyar József: A Somogy megyei iparigazgatás és a szocializált ipari üzemek 1919-ben
I és ehhez — nolens-volens — a munkásoknak is alkalmazkodniok kellett létfenntartásuk érdekében. A munkabérek kérdésében ismeretes, hogy azok nominális mértékét illetően — a mezőgazdaságban — csak az ipari segédüzemekben foglalkoztatott munkások között merültek fel problémák, miután az uradalmak cselédségének bérezését a tavasz folyamán az új kollektív szerződés végképp szabályozta. Am ez kevésnek bizonyult a gazdaságokban foglalkoztatott ipari szakmunkások részére, akiknek így — április 24-én •—■ Göllén a kollektív szerződésben rögzített járandóságok 5—30%-os pótlékát is folyósítani kellett.05 A fonói és az inámi iparosok azonban még ennél is tovább mentek, sőt a vas- és fémmunkások szakszervezete által bevezetett munkaidőcsökkentés alkalmazásához és a túlórák kifizetéséhez is ragaszkodtak.96 Latinca Sándor a balatonföldvári termelőszövetkezetet is április 29-én a drágasági pótlék kifizetésére utasította.97 Latinca beígért közvetítő tárgyalásait azonban feleslegessé tette időközben a Népgazdasági Tanács 28. sz. rendelete, amely végképp rendezte a konvenciós iparosok bérkérdéseit a termelőszövetkezetekben. Több helyütt a munkások és az ipari üzemekben is a munkabérek emelését követelték. Drágasági pótlékot kértek a kaposvári vasgyár98 és a marcali téglagyár munkásai.99 Segélyt kértek a kaposvári áruházak dolgozói is.100 Hogy a munkabérek kifizethetők legyenek május 5-én olyan rendelkezést hozott a Termelési Biztosság, hogy minden 2000 koronánál nagyobb pénzkészletet a Biztosság pénztárába kell befizetni.101 A pénzintézeti ügyek intézésére — egyébként — ekkor szervezték meg a Somogy megyei Pénzintézeti Direktóriumot is.1® Közben az árak is szöktek fölfelé. Az egyik budapesti cég' július 9-i árajánlatában ez olvasható: »A jelenlegi érvényben lévő árak a következők: 250%-ois felár, plusz 320%-os pótlék.« Fenntartva ezenkívül azt a jogot is, hogy az árakat mindenkor a leszállítás időpontjában állapíthassa meg a cég. A dikretórium jelentésének másik kardinális tétele: a munkanélküliség súlyos problémáját tette szóvá. »Már eddig is sok munkanélkülinek adtunk munkaalkalmat, de húsvét (1919. ápr.) után reményünk van arra, hogy 200—300 építőiparois jut kenyérhez.«1“ A munkanélküliség gondja a megyében is aggodalomra adott okot. A somogyszili termelőszövetkezet május 25-én tartott ülésén a termelőszövetkezeti tagok tiltakoztak az ellen, hogy a községben »sok munka- nélküli lézeng, akik egész nap az utcákon ténferegnek, vagy kugliznak«.1'11 A jelentés zárómondata is a kérdés hangsúlyos voltára utalt: »A munkanélküliség igen nagy, tehát feltétlen szükséges a kért összeg kiutalása, nehogy a munkanélküliek száma mégj óbban szaporodjon.« A Termelési Biztosságnak is nagy gondot okozott a munkanélküliség problémája. Ezért szorgalmazták az ipari üzemekben jelentkező munka- nélkülieknek a mezőgazdaságban, elsőrenden a termelőszövetkezetekbe való elhelyezését. A megyei intézkedés összhangban volt a Népgazdasági Tanács rendeletével, amely — július 28-án — egyre türelmetlenebbül sürgette az ipari üzemekben felszabadult munkásoknak a mezőgazdasági 108
