A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kanyar József: A Somogy megyei iparigazgatás és a szocializált ipari üzemek 1919-ben

hetőségében látta. A várost tehát csak a jutái és a toponári országutak által határolt északi területek felé, mint természetes városfejlesztési terület felé javasolta a terv fejleszteni. E két országút által határolt területeken lévő vizenyős, árkos és berkes részeket — amelyek lakhatásra nem alkalmasak —• átkötő utak által parkok létesítésére kívánták hasznosítani. A Honvéd téri (ma Szabadság parki) területet'7 inkább építkezésekre, mint parkosításra tartották alkalmasnak. A sportpálya, e területen való építését, sem tartották alkalmasnak.88 Azt is javasolták, hogy a Németh István utcát (ima Beloiannisz utca) — egy tér kiképzésével — be kell kötni a Toponár-felé vezető országúira. Ekkor tervezték először a mai Rippl-Rónai utca megnyitását is, és lakóházakkal való beépítését.'1 Végül javasolták, hogy a Berzsenyi, a Teleki (ma Tanácsház utca), és a Fő utca (ma Május 1. utca) szocializált házainak az udvaraiba új lakóházakat építsenek:"1

A gazdasági élet szervezését, a termelés folyamatosságát — az áru és anyaghiányon kívül —- sokszor zavarta a kétféle pénzfajta forgalomban léte. A »fehér« pénznek — amelyből bőven volt — nem volt vásárlóereje, a »kék« pénzből pedig nem állt rendelkezésre elegendő mennyiség. A direktóriumnak a szocializálásról tett jelentése is a pénzszűkét tette szóvá: »A bankokban jelenleg nincs pénz, mert Somogy vármegyében már az összes nagybirtokok termelőszövetkezetekké alakultak át és ez a jelenlegi pénzkészletet felemésztette. A szocializált vállalatok szükségletének kielégítésére szükségünk lenne egyenlőre 3 millió koronára, melynek mielőbbi kiutalását kérjük, nehogy az üzemek munkájában és a munkások kifizetésében zavarok álljanak be.«

A Kaposvári Azbeszt, Cementpala és Cementárugyárból június 2-án” küldött jelentésből is azt olvashatjuk, hogy a munkások »fehér pénzért nem dolgoznak, mert azért vásárolni nem tudnak«. A gyár munkásai az aprópénz hiányt is szóvátették s a megállapított munkabéreket is elégtelennek tartották. Hangoztatták, hogy ne csak a termelőszövetkezetek tagjainak legyen megfelelő mennyiségű apró és kékpénzük, hanem a szocializált gyárüzemek munkásainak is.

A fizetési eszközök körüli huzavona — nem egyszer — a munka beszüntetésével is fenyegette az üzemeket. A fehér pénzt sem az üzletek, sem a munkások nem akarták elfogadni. Hiába hoztak a kormányhatóságok, és a direktórium a »fehér« és a »kék« pénz »egyenjogúságáról« rendelkezéseket, még a csempészek sem fogadták el a »fehér« pénzt. A csurgói lengyár jugoszláv munkásai is csak »kék« pénzt voltak hajlandók munkabérül elfogadni.92 Június 16-án a kaposvári Cukorgyár is — budapesti központján keresztül — megfelelő mennyiségű »kék« pénzért folyamodott a pénzügyi népbiztossághoz és a pénzügyi központhoz.” Egymás után jelentették a különféle megyei szervekhez, hogy a munkások és a napszámosok »fehér« pénzért nem hajlandók dolgozni.9' A kérdés mögött nem csak az árualap hiányára kell utalnunk — ilyen alapon sem a »kék«, sem a »fehér« pénz nem lehetett »jó« pénz —, hanem a háttérben látnunk kell a júliusban már erősen felélénkült belső reakció ellenforradalmi tevékenységét és hírverését is, aminek következtében a »fehér« pénz spekulánsok általi diszkvalifikálása valóságos ténnyé vált

107