Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

I. kötet - I. Fejezet. A forradalom somogyi előzményei

Kérjük a kormányt, a begyűjtési rendszert vizsgálja felül és olyan begyűjtési rendszert állapítson meg, amivel meg leszünk elégedve, mert akkor jut is, marad is. A tsz-ekkel kapcsolatban annyit, hogy kérdezzék meg a tsz-tagot, hogy látja boldogulását, és ha a tsz-ben, akkor maradjon, mert az ott szívesen is dolgozik. Most, ha felülvizsgálják a tsz-eket, aki bent marad, azt hagyják, de adjanak jogot és szabadságot a tsz-tagoknak is, hogy újból bebizonyítsák a magyar mezőgazdaság eredményeit és ha pár év múlva külföldről jönnek hazánkba, azt mondhassuk, hogy álljanak meg, mert itt van a Kánaán.

Horváth Lajos, a megyei statisztikai hivatal ipari előadója:

Végre elérkezett az az idő, amikor a gondolkodó ember a párt és a kormány vezetői előtt nyíltan és őszintén elmondhatja véleményét az országos politikai és gazdasági helyzetről. A közelmúltban az események pergése arra enged következtetni, hogy már többé nem kell félni attól, hogy az őszintén és a segíteni akarás szándékával kimondott szó bárkit hátrányos helyzetbe hozhat. Felszólalásomat az elmondottak alapján óhajtom megtenni a vitaanyaggal kapcsolatban.

Tekintettel arra, hogy a vitaanyag foglalkozik a hedrehelyi Búzakalász Termelőszövetkezet helyzetével, amelyet én is nagyon jól ismerek, mert szüleim ebben a tsz-ben dolgoznak 1952, azaz az alakulás éve óta. Sőt édesapám elnöke volt az 1955. év végéig, ez jogosít fel engem arra, hogy nem a száraz tények, hanem az élet mindennapi eseményei alapján elmondjam véleményemet a Csillagban megjelent Somogyi összegezés című vitaanyagban a hedrehelyi tsz múltjáról és jelenéről napvilágot látott [írásról].

Néhány szót kívánok szólni elöljáróban a tsz-szervezésről. Az 1949 utáni időben kialakult gazdasági helyzet Hedrehelyen is úgy, mint az ország többi községeiben azt eredményezte, hogy a dolgozó parasztság széles tömegei a gazdasági nyomás és adminisztratív intézkedés következtében mindjobban elszegényedtek, tönkrementek. Szüleim és az alakító bizottság többi tagjai a teljes létbizonytalanságot látva más kiutat nem találtak, mint a termelőszövetkezet megalakítását. Én mint a közgazdasági egyetem másodéves hallgatója akkor nem tudtam jobban tanácsot adni szüleimnek, mint az előbbiekben említett megoldást. Meg kell mondani, hogy már az alakítás első napjaiban többek között én voltam az, aki meg akartam gátolni szüleimnek, illetve édesapámnak azt a szándékát, hogy a termelőszövetkezet további szervezésében részt vegyen. Ugyanis már alakításkor a belépő tagok névsorából - józan paraszti ésszel - arra a megállapításra jutottam, hogy ezekkel az emberekkel nem lehet egy egészséges és gazdaságosan működő szövetkezetei kialakítani. Elemezve a belépő gazdák életkörülményeit nem volt nehéz megállapítani, hogy ezek az emberek és szüleim a nyomasztó adó- és begyűjtési terhek alól menekülve, kedvtelenül választották ezt a látszólag kevesebb

50