Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
I. kötet - I. Fejezet. A forradalom somogyi előzményei
bizonytalanságot ígérő megoldást, nem is beszélve arról, hogy az egyéni gazdálkodás megszüntetése - nem válogatva módszerekben - már napirendre került. Meg kell mondanom őszintén, amit az egyetemen tanultam a termelőszövetkezet szervezésének önkéntességével kapcsolatban, kint az életben szöges ellentétben állott a Lenin elvtárs által is leírt elvekkel. Ezt alátámasztom a következőkkel: Én, amikor meggondolásra intettem édesapámat a termelőszövetkezet megalakítása ügyében, akkor a tanácstitkár azzal fenyegette meg szüléimét, hogy lesz gondja, hogy a fiuk az egyetemen tovább ne végezhesse tanulmányait. Szégyellem magamat, hogy engedtem az előbb említett fenyegetés megvalósulásának szüleim gondolkodás módjában. Én ezek után még csak annyit akarok mondani a szervezéssel kapcsolatban, hogy véleményem szerint az ilyen fajta szervezés az emberi jogok és önérzet legdurvább megsértését és sárba tiprását jelenti. Nem is beszélek a transzferálás, vagy ahogy mondjuk, a végrehajtás községünkben is alkalmazott aljas módszereiről. Több gazdát úgy kényszerítettek a termelőszövetkezetbe az 1955. évben, hogy csaknem minden állatától, vagy ingóságától megfosztották, illetve azt mondták, ha aláírod a belépési nyilatkozatot, mentesülsz adó- és begyűjtési hátralékaidtól. Nem kell mondani, miért adósodtak el a gazdálkodók, hiszen az adó- és begyűjtési kötelezettségek embertelenül magasan, gazdasági teherbíró képességüket messze meghaladó módon voltak megállapítva. Nem volt a történelemnek olyan szégyenteljes korszaka, mint az 1951-52-es év, amikor a gazdálkodó parasztoknak, akik az égő napsütésben fáradságot nem kímélve sok esetben napi 10-14 órát dolgoztak a nép kenyeréért, ugyanakkor ezektől az emberektől vették el a betevő falatjukat. Ezeket én csak azért mondtam el, hogy megmagyarázzam, mi az oka annak, hogy a hedrehelyi Búzakalász Tsz nem biztosítja tagjai számára a megélhetést. Tehát a szervezés és újból csak a szervezés az oka a termelőszövetkezetek botrányos gazdasági helyzetének. Persze lehetne beszélni és kell is beszélni a jelenlegi érvényben lévő tsz-gazdálkodás formájának jó, avagy rossz formájáról. Magyarországon megvalósították azokat a szövetkezeti formációkat, amit a Szovjetunióban, és nem vettük figyelembe az ország társadalmi, gazdasági, politikai adottságát. Feltétlen szükség van arra, hogy revízió alá vegyük a szövetkezeti politikánkban megvalósított vezetési módszereket, figyelembe véve a szövetkezetben dolgozók véleményét és igényeit. Nemcsak országos adottságokat kell figyelembe venni, hanem a helyi viszonyokat is. El kell érni, hogy a szövetkezet tagságán keresztül irányítsák a szövetkezet választott vezetői a tsz munkáját. Meg kell szüntetni a parancsolgatások és az utasítások végzetes módszerét. A szövetkezetei irányítsák a dolgozó parasztok és nem a munkásokból falura küldött úgynevezett kiemelt káderek, akik lehet, hogy a saját szakterületükön jól megállották helyüket, azonban az is biztos, hogy a mezőgazdasági kérdésekben 51
