Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra

szavalni a Talpra magyart! Az állomás elé érve tájékoztattam a felvonuló tömeget, hogy este a Vigadóban, az étteremben nagygyűlést tartunk.

Nem várt számú honpolgár tolakodott be a Vigadó nagytermébe, de úgy, hogy már be sem fértünk. Ott egy eléggé markánsan megfogalmazott, de nem lázító és nem szélsőséges hangú beszédet mondtam, aminek a legfontosabb kitétele az volt, hogy mindenki tartózkodjon az önbíráskodástól, mert a várható független Magyarország mindenki számára lehetővé teszi sérelmeinek jogos orvoslását. Felkértem a résztvevőket, hogy válasszunk egy forradalmi tanácsot. Huszonkilenc tagot sikerült közfelkiáltással és közmegegyezéssel megválasztani. A plébános úrtól kezdve minden számba vehető polgár helyet kapott a tanácsban. Különböző kérdések hangzottak el a termelőszövetkezettel kapcsolatban. Én senkit nem uszítottam, még csak tanácsot sem adtam, hogy a tsz-ek menjenek széjjel vagy maradjanak együtt, ezt az ő saját jó belátásukra kellett, hogy bízzam annál is inkább, mert őket kényszerrel vitték be a tsz-be, s kényszerrel ezt nem lehet semmissé nyilvánítani vagy felheccelni az embereket, hogy azonnal tépjék széjjel láncaikat, és mindenki vigye a földjét. Kértem, hogy másnap, 29-én reggel nyolc órakor a tanácsházán találkozzunk mi, a munkástanács tagjai.

Reggel nyolc órakor mind ott voltunk a tanácsházán. Illedelmesen, kellő tisztelettel léptünk a tanácsháza irodáiba. Az volt az első kérésem, hogy mindenki maradjon a helyén, végezze a dolgát, senki elbocsátva nincs. A tanácselnöknek, Petrus László akkori és későbbi tanácselnöknek is azt tudtam mondani, hogy ha engem ért volna itt a forradalom, akkor engem söpört volna el. О nem is ellenkezett, „megértőén” s egyben nagyon meglepetve megkérdezte, hogy mit kell csinálnia. Én nagylelkű voltam és közöltem vele, hogy amennyiben úgy érzed, hogy az íróasztalod fiókjában a korábbiakra vonatkozóan kompromittáló iratok vannak, akkor tüzeld el őket. Hát még az Arany János-köteteket is el akarta tüzelni! Én nem foglaltam helyet az ő asztalánál, hanem az ablak elé egy kis kerek asztalt helyeztem, és ott foglaltam helyet.

A 29 tagú forradalmi tanács megválasztotta az öttagú vezetőséget, engem választottak meg elnöknek, s a helyettesem Odor Sándor erdészkollégám lett, aki már meghalt elég régen - később együtt voltunk az internálótáborban. A jegyzői, illetve titkári teendők ellátására fölkértem Faludi Jenőt, a volt balatonszemesi jegyzőt, aki vállalta is, de sajnos az történt, hogy azokról az ülésekről, amiket megtartottunk, már pedig szinte minden nap állást kellett foglalnunk valamiben, szóval a jegyzőkönyveket a Faludi Jenő barátom - nem azt mondom, hogy illetéktelen, de arra érdemtelen emberek kezére juttatta.

Az egyik legfontosabb teendőnk a nemzetőrség felállítása volt, amelyet megszervezvén, parancsnoknak Ratalics Árpádot kértem föl, helyettesnek pedig Prekopcsák Elek volt rendőrhadnagyot, aki már korábban is összetűzésbe került

470