Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra
az egypártrendszer vezetőivel. Ettől eltekintve is bátor, határozott magatartása lehetővé tette, hogy mint fegyver forgatást tanult, most már civil emberként a helyettesi teendőket ellássa. Vele utaztunk el Siófokra fegyverekért, de sajnos a kapitányságon nem jutottunk fegyverhez, mert onnan már mindent elvittek azok a nemzetőregységek, amelyek korábban alakultak meg mint mi. Mégis egy nagyon jól szervezett, fegyelmezett nemzetőrséget sikerült felállítanunk vadászpuskákkal, majd később egy-két géppisztollyal, egy-két puskával, aminek különben nem tulajdonítottam jelentőséget, mert adott esetben ezekkel a fegyverekkel lehetetlennek bizonyult volna felvenni a harcot egy várható akármilyen támadással szemben. Tevékenységünk ezen túlmenően a falu lakosságának közellátását kívánta szolgálni, biztosítani a TÜZEP-telepen a közelgő tél előtt a tüzelőanyag ellátást, a cukorrépát meg kellett védeni, mert leálltak a vonatok, s a szállítási lehetőségek korlátozottak voltak. A továbbiakban magamhoz kérettem az iskola igazgatóját, a malom kezelőjét s mindazokat a személyeket, akik bármilyen állami vagy közös tulajdont képező egységek vezetői voltak. Közöltem velük, hogy tudtom és beleegyezésem, aláírásom nélkül senkinek semmit ki nem szolgáltathatnak, ezalatt embert és tárgyat egyaránt értettem. Bárkijön bárhonnan, senkit ebből a faluból el nem vihet, ugyanis már érezhető volt, hogy különböző kommandók - részemről helyesen - keresték azokat az embereket, akik korábban meghurcoltak, összeszedtek olyan embereket, akiknek semmiféle bűnük nem volt. El tudtam fogadni az álláspontjukat, de nem engedtem senkit sem. Összesen egyről volt szó, egy AVH-s hadnagyról, őt sem engedtem elvinni. Azt mondtam, úgy sem tud elbújni, majd ha rákerül a sor, akkor törvényes keretek között felelni fog a tetteiért. Ügy is volt, nem került sor semmilyen retorzióra, semmilyen akcióra a faluban, de utána annál borzasztóbb volt a felelősségre vonás. 1956. november elején a szovjet csapatok besurrantak az országba és elárasztották2, Budapest pedig lángokban állt. Akik a Balatonszemesen átvonuló páncélos alakulat megsemmisítésére készültek, azokat le kellett állítani. Én különben a vasútállomáson voltam és egészen Balatonkeresztúrig tartottuk a kapcsolatot, amíg az oroszok átvonultak. Tehát úgy találtam, hogy meddő fáradozás és naiv elképzelés, hogy benzines palackokkal Balatonszemesen fölrobbantsuk a páncélosokat. Persze föl tudtunk volna robbantani talán tízet-tizenötöt, de a megtorlás borzasztó lett volna. „Elvonult a hadnép hosszú, tömött sorban” - én ott álltam a Fő utca sarkán egy oszlopnál, pislogó villanyfényben, s ahogyan elvonultak a 2 Az emlékező arra utalt megjegyzésével, hogy a magyar forradalom és szabadságharc leverésére kidolgozott „Forgószél” hadművelet sikere érdekében a szovjet hadvezetés újabb hadosztályokat vezényelt hazánkba. 471
